Huszonkettedik rész.

Sziasztok!
Alig merem feltolni a képem ide...
Másfél hónapja nem hoztam új részt. Sajnálom.
Azt hittem, hogy a nyáron majd hűde sok időm lesz, de aztán kiderült; mégse.
(Aki ismer, tudja, hogy most eléggé lefoglal valaki..:3)
Különösen szégyenlem magam, mert ez volt az "első" blogom, ez nőtt legjobban a szívemhez, most meg így elhanyagolom...
Na egy szó mint száz, sajnálom.
Viszont köszönöm Nektek, hogy eddig eljuttattatok.  Nélkületek nem lenne sehol a blog. ♥ Nagyon-nagyon köszönöm a sok kattintást, a feliratkozókat, és a kommenteket is.♥
De... Van egy rossz hírem: a történet már az utolsókat rúgja. Mindig menetközbe jött ihletem, de az utóbbi 2
 hónapban semmi... Ráadásul az egészet elcsesztem, túl hamar történt minden...
Egyszóval: szar az egész. (Bocsánat a csúnya szavakért, de iszonyat mérges vagyok magamra.)
Max. 3 részt fogok még hozni, hacsak nem lesz ötletem a folytatáshoz...

ui: a BSE egyszerűen asdfg ♥
És a rekordot is megdöntöttük :'))
Happy 3rd Birthday Guys.♥

Na nem fecsegek tovább,
Jó olvasást!:)


- Bejöhetek? - kukucskált be az ajtómon Harry.
- Persze... - mormogtam.
- Megan.. Ne legyél ilyen szigorú Zaynnel - ült le mellém Harry.
- De megcsalt! És ráadásul gyereke is lesz attól a szukától!
- Ne felejtsd el, hogy megbocsájtott neked... Szerintem te is megbocsájthatnál neki.
- De én nem csaltam meg!
- Szerintem a ti kapcsolatotok erősebb ennél. Ráadásul az már nagyon régen történt...
- Nem tudom Harry. Szívem szerint megbocsájtanák, de nagyon fáj.
- Zayn egy nagyszerű ember. Ne veszítsd el - mosolygott rám bátorítóan Harry, majd kisétált a szobámból.
Későre járt már, de hiába, nem bírtam aludni.
Zayn fel se mert jönni a hálóba.
Olyan egyedül éreztem magam.
Bármennyire is haragudtam rá, azt kívántam, bárcsak mellettem lenne...

*Zayn szemszöge*
Reggel fáradtabban ébredtem, mint ahogyan lefeküdtem.
Este nem volt képem felmenni Meganhez, inkább aludtam a kanapén. "Kényelmes" volt...
Főztem egy kávét, majd kiültem cigizni a teraszra.
A téli hideg nem esett túl jól, de nincs mást választásom. A lakásba nem cigizhetek...
A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben...
Miért voltam olyan hülye, hogy lefeküdtem Perrie-vel?
Az a mocskos nőszemély kihasználta, hogy Megannal épp rosszul mentek a dolgaink...
Most pedig idejön, és mindenki előtt bejelenti, hogy terhes.
Nem tudom, hogy mi lesz most. Megan biztos ki fog dobni....
Vagyis mivel az én házamban lakunk... Ez érdekes lesz.
Nem akarom, hogy az utcára menjen. Bár Harry biztos a 'szárnyai alá venné'. Akkor inkább legyen egyedül, mint Harryvel...
Nem Zayn, ez egy gonosz, önző, és egy rohadt hülye ötlet volt.
De tényleg, mi lesz ha... ha mi már nem leszünk együtt? Visszamegy Harryhez, és boldogan élnek amíg meg nem halnak...
Próbáltam elterelni a gondolataimat erről az egészről, de nem ment.
Felmentem a hálószobába megnézni Megant. Édesen aludt, takarója le volt csúszva a földre.
Óvatosan, lábujjhegyen mentem be a szobába, ráterítettem a takarót, majd a lehető leghalkabban kiosontam.
Felsóhajtottam, majd unalmamban felhívtam Liam-et és Harry-t.
- Sziasztok, ezer bocs, hogy ilyen korán zavarlak titeket, de fontos dologról van szó.
- Mi lehet olyan fontos, hogy Január elsején, hajnali 10-kor zaklatsz?! - kérdezte álmosan Liam.
- Ó, te még nem is tudod... - sóhajtott fel Harry.
- Szóval srácok, számíthatok rátok? - kérdeztem.
- Persze. Fél óra és ott leszek - vágták rá egyszerre, majd bontottuk a vonalat.
Egy örökkévalóságnak tűnt, mire ideértek...
- Mi történt?! - rontott be Liam a házba.
- Először ülj le... - mutattam a kanapéra, majd mikor Liam helyet foglalt, belekezdtem. - Tegnap itt volt Perrie...
- Jaj ne már... - fintorodott el.
- És képzeld... Terhes. Ráadásul tőlem...
Liam szemei elkerekedtek.
- De... hogy?! Vagyis azt tudom hogy.. De na. Szóval mikor? Miért csaltad meg Megant? - kérdezgetett össze-vissza.
- Amikor még régen, pár hétre elmentem, mert kiakadtam, hogy Megan terhes Harrytől.. Tudod.. És hát Perrie-vel voltam... De fene se gondolta volna, hogy ez lesz...
Liam csak bámulta szótlanul a padlót. Sokkolta a hír...
- Bocs a késésért! - érkezett meg Harry.
- Semmi. Gyere és mondj valami használhatót... - dünnyögtem.
- Megan hol van? - kérdezte Hazz.
- Fent, alszik.
- Zayn, mivel velem csak többen vagytok, inkább nem zavarok... Nem tudok mit mondani. Próbálj vele kedves, megértő lenni - mosolygott rám Liam bátorítóan, majd álmosan elcsoszogott. Látszott rajta, hogy használhatatlan agyilag...
Kettesben maradtam Harryvel.
- Harry.. Ha visszamegy hozzád én...
- Nyugi, nem fog - nyugtatott. - Amúgy miért rendeltél ide minket?!
- Mert egyedül vagyok - vallottam be, mire  Harry felnevetett.
- A pici Zayniee egyedül van! - csípett arcomba, mint ahogy a nénik szoktak a babáknak.
Kinyújtottam rá a nyelvem, mint a kisgyerekek.
Halk kuncogást hallottunk. Mind a ketten a lépcső felé fordítottuk a fejünket. Megan állt az alsó lépcsőfokon pizsamába, édes mosollyal arcán.
Harryvel zavartan egymásra néztünk, majd Harry eltátogott egy "Menj már!"-t, én pedig megindultam Megan felé.
- Sajnálom... - tűrtem el haját füle mögé.
Megan nem szólt egy szót sem, csak szorosan magához ölelt.
- Olyan rossz volt nélküled aludni - biggyesztette le ajkait.
- Betakartalak reggel  - mondtam.
- Köszönöm - mondta, majd a kanapé felé fordult, ahol 2 perce még Harry ült. - Hova lett?!
- Nem tudom - nevettem el magam.
- Olyan aranyosak voltatok - mosolyodott el. - Ettél ma már? - váltott témát.
- Ööö izé... nem. De kávéztam! - mondtam diadalmasan, mintha a kávé valami nagy reggeli lenne.
Megan megforgatta a szemeit, majd hozzálátott a reggeli-készítéshez.
- Nem akarom többet felhozni ezt a témát.. De valamit muszáj megkérdeznem. Egész este ezen gondolkoztam... Szóval, biztos hogy az a gyerek a tied? - kérdezte Megan lesütött szemekkel.
- Hát... Mivel.. Lefeküdtünk.. Ezért... Lehet - mondtam szaggatottan. Megan szemébe könnyek szöktek, mikor kimondtam, hogy lefeküdtünk.
- Én már bármit kinézek abból a nőszemélyből... Nem akarsz csinálni egy apasági tesztet?
- De, mindenképp - bólintottam.