Huszadik rész.

Sziasztok!
Tudom, késtem, mint mindig...
De egyszerűen nem volt ihletem, unalmas részt pedig nem akartam hozni.
Mint látjátok, megváltozott a kinézet.
Valamint tettem be pipákat a bejegyzés alá, megköszönném ha használnátok. ;)
A megjegyzés írásánál se kell többet beírni a kódot.
Remélem most már kapok visszajelezést.
Kitettem a blogom facebook csoportját, lejjebb egy modulba. Ha gondoljátok, csatlakozzatok, oda is mindig kirakom az új részeket.
Köszönöm a 28 rendszeres olvasót, a 9200 oldalmegjelenítést.♥
Azt hiszem ennyi lenne...
Jó olvasást. :)



2 hét után végre kitehettem a lábam abból a diliházból...
Jenna-val nagyon jóba lettünk, de őt még bent tartják.
Harry-vel egész közel kerültek egymáshoz. Janna még csak barátként tud rá tekinteni, Harry viszont oda meg vissza van érte. Remélem ő is boldog lesz.
Ezeken gondolkoztam, miközben a lehullott, sárga faleveleket rugdostam az úton. Hűvös, őszi idő volt. Zaynnel kéz a kézben sétáltunk ki a kapun.
- Soha, de soha többé nem fogsz visszajönni ide. - nyomott egy puszit arcomra. - Ez a nélküled töltött két hét volt a legrosszabb dolog az életemben.
Szívesen mondtam volna, hogy 'Amikor te hetekre itt hagytál, az nem volt rossz?!', de ehelyett inkább csak elmosolyodtam.
Megtanultam, hogy ami a múltban történt, azon már nem tudok változtatni, ne firtassam a régi dolgokat. Koncentráljak a jövőmre, éljek a jelenben, ne a múltban.
- Attól tartok, egy jó párszor még be fogok jönni ide. - mondtam.
- Te-Te-Tessék? - nézett rám rémültem Zayn.
- Jenna-hoz. - tettem hozzá nevetve.
- A frászt hoztad rám! - bökött oldalba finoman, mire én nevetni kezdtem. Felkapott karjaiba, s a kocsihoz vitt.
- Tegyél le, nehéz vagyok! - kiabáltam.
- Nem vagy nehéz, butus.
- De, híztam egy csomót. - biggyesztettem le ajkaim.
- Na, mégis mennyi az a "csomó"? - mondta miközben letett, hogy előkeresse a kocsikulcsot. - 3 kiló?
- 5... - mondtam szégyenlősen, mire Zayn csak megforgatta a szemeit.
- Gyönyörű vagy. Nem számít mennyit fogsz hízni, nekem csodálatos leszel, örökké. - csókolt meg.
Elpirultam, majd beszálltunk a kocsiba.
A kis jelenetünket pár paparazzi is lencsevégre kapta.
Már el is képzelte a címlapot: "Zayn Malik barátnőjét kiengedték a diliházból."
Mit fog ehhez szólni a management? Már belegondolni is rossz.
Apropó, apám... Már egy jó ideje nem láttam. Kisebb gondom is nagyobb volt nála. Ha jól tudom, most valami fiatal énekesnő testőre... Valószínűleg Harry-t vagy Zaynt kérte meg, hogy vigyázzon rám. Bár, azon se csodálkoznék, ha csak úgy itt hagyott volna, egy szál semmi nélkül. Szerencsére itt van nekem Zayn, és persze a többiek is.
Megálltunk a hatalmas ház előtt. Fáradtan csoszogtam az ajtóig.
Bent azonnal a hűtőhöz vezetett az utam. Zayn nevetve nézte ahogy kipakolom a tartalmát.
- Azt mint meg akarod enni? - kérdezte vigyorogva.
Végignéztem az asztalon... A fél hűtőt kipakoltam... Lehet, hogy egy kicsit túlzásba estem...
Zayn a hátam mögé jött, átkarolta a derekam.
- Zuhanyozz le, addig csinálok vacsit. - mondta édesen, én pedig szót fogadtam neki.
Mennyei érzés volt végre itthon fürödni...
Mikor kijöttem a fürdőből azonnal megcsapott a bacon és a tükörtojás illata.
Vacsora után megfogtam a táskám, amibe a cuccaim voltak, s felvittem a szobánkba.
- Hé hé hé, ide vele! Nem szabad emelned! - mondta Zayn szigorúan.
- Jaj, ne csináld már, nem lesz semmi bajom! - tiltakoztam.
Zayn sóhajtott egyet, majd kivette a táskát a kezemből. Játékosan beleboxoltam a vállába.
Ledobta a táskám a padlóra, majd felém fordult:
- Szeretsz? - kérdezte.
- Szeretlek. De ezt miért kell kérdezni?
Zayn megcsókolt, majd karjaiban vitt fel az emeletre. Leültetett az ágyunkra, majd a fiókjában kutatott.
- Hát... ömm. Nem vagyok a szavak embere ilyenkor. De Rád gondoltam mikor ezt vettem. - mondta, s mögém jött; Egy kis medált rakott a nyakamba. Egy puzzle darab volt, amin a neve szerepelt.
Meghatódottságomban megint potyogni kezdtek a könnyeim. Zayn ugyanolyan nyakláncot adott a kezembe, mint az enyém, csak azon Megan állt. Feltettem a nyakába, majd átöleltem.
- Köszönöm. - suttogtam.
- Van még egy meglepetésem. Nem tudom, mennyire fogsz neki örülni... - vakargatta tarkóját, majd megfogta a kezem s a tetőtér felé húzott. Egyszer voltam még csak odafent. Semmi nincs ott, csak egy üres kis szoba. Kíváncsi voltam, Zayn mit akarhat ott.
Mikor felértünk, megint elsírtam magam.

Az üres, fakó kis szobácska most halványrózsaszín színekben pompázott. 

- Ezt... Ezt nem tudom elhinni. - mondtam Zayn nyakába borulva.

- Tudom, hogy még korai, de nem bírtam ki, hogy ne rendezzem be. Megmondhatod, ha nem tetszik, vagy ha esetleg...

- Zayn... Ez gyönyörű. - vágtam szavába.

- Tényleg tetszik? - nézet rám csillogó szemekkel. - Egyedül csináltam mindent, én hoztam el a bútorokat is! - mondta büszkén.

Elnevettem magam, majd végigsétáltam a kis szobácskán. 

Korai volt még megcsinálni, de nem érdekelt. Nekem sokat jelentett. Tudatta velem azt, hogy Zayn tényleg szeretné a babát.

Másnap Zaynnel elmentünk vásárolgatni, csavarogni a városba. Késő délután, fáradtan értünk haza.

- MEGLEPETÉS! - hangzott egy hangos kiáltás mikor beléptem a házba.
Földbe gyökereztek a lábaim, amikor az embertömeg futni kezdett felém.
- Istenem! - küszködtem könnyeimmel. - Hát ti?
Míg könnyeimet törölgettem jobban szemügyre vettem a társaságot.
Liam nézett rám biztató mosollyal, szintén pityeregve, mellette Danielle állt. Lou, Eleanor, Niall folytatta a sort.
Gondolom Zayn hívta ide őket, hogy megünnepeljük a boldogságunkat, vagy valami ilyesmi.
Megható volt, hogy mindannyian itt vannak, mint egy nagy család.
De egy ember hiányzott.
- Hol van Harry? - kérdeztem úgy, mint egy kisgyerek, aki az anyukáját keresi.
Alig mondtam ki a mondatot, Harry futott felém lebegő, göndör tincseivel. Szorosan átölelt, légzésén hallottam, hogy sír.
Mikor elengedett, megpillantottam egy másik lányt. Nem akartam hinni a szememnek....