Díj és tizenhatodik rész.

Sziasztok.!:)

Nos, a blog megkapta második díját is, amit nagyon szépen köszönök Mirtillnek.

Szabályok:

- Ha megkaptad a díjat, készíts róla bejegyzést.

- Őszintén kell válaszolnod a kérdésekre.

- Összesen 5 személynek kell továbbadnod.

- Ezt egytől-egyik át kell másolnod a lapodra, kivéve a válaszokat.

- A díjat visszafelé nem lehet adni! Annak nem adhatod, akitől kaptad, de te többször is megkaphatod.

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?

 Titok :3

2. Milyen dalon tudsz igazán sírni?

1D - Moments, Ne yo - So sick

3. Félsz a sötétben?

Igen.

4. Szerelmes vagy valakibe?

Jó kérdés...

5. Mi volt a legcikibb dolog, ami életedben megtörtént veled?

Uhhh, sok volt, de talán mikor szóbelin megkérdezték, hogy hol van a Szabadság-szobor, és én azt mondtam, hogy a Gellért-hegyen...:D New Yorkba van...

6. Gondolatban öltél már meg valakit?

Nem, max nagyon haragudtam valakire.

7. Szerinted a péntek 13-a szerencsét vagy balszerencsét jelent?

Nem vagyok babonás.

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek se árultál el?

Ohh, de még mennyi...

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek tartasz?

Nem.

10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?

Nem. Morbid, de szeretem a tűket xd.

11. Mit tennél, ha híres lennél?

Próbálnék nem elszállni magamtól, mert attól még hogy valaki híres, ugyan olyan ember mint a többi.

12. Szoktál álmodozni?

Persze:).

13. Járnál Chace Crowforddal?

Nem.

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/Lány neveik?

1 fiú 1 lány, vagy 2 fiú és 2 lány. Petra, Eszter, Bogi, Dani, Marci, Patrik, ezek tettszenek:D.

15. Adni vagy kapni jobb?

Mind a kettő jó.:)

16. Titkom....

Azért titok, mert nem tudja senki.:))

17. Bakancslista

Huuu, szerintem jobb ha azt nem írom ide le...:D

Akiknek küldöm:

Petra

Stefi

És akkor most jöjjön az új rész...:)

Tizenhatodik fejezet'

Zayn szemszöge

Harry szerint beszélnem kéne Megan-el, mert ki van borulva. De én.... Nem tudom, hogy készen állok e erre. Imádom őt, de félek. Félek attól, hogy mi lesz majd velünk. Nem lennék képes Harry gyerekét nevelgetni úgy, mintha a saját fiam lenne. Bármennyire is próbálom elfogadni a tényeket, nem megy.

Közben megérkeztünk Harry házához.

- Megan, Megan! Gyere le! -kiabált fel Harry, de semmi reagálás. Se egy szó, se egy reccsenés, semmi.

- Felmegyek, megnézem. Addig várj itt. -mondta s el is tűnt a lépcsőn.

Kínosan álltam a nappaliban. Valahogy...olyan érzésem volt, mintha semmi keresnivalóm nem lenne itt.

Már épp el akartam surranni, mikor Harry lekiabált:

- Zayn, jézusom, gyere fel!- üvöltötte kétségbeesetten.

Vettem egy mély lélegzetet, majd lassan felindultam. A lépcső közepén Harry sürgetni kezdett. Mikor felértem megértettem, miért hívott.

- Megan!- lábadtak könnybe szemeim mikor megláttam. Eszméletlenül feküdt a padlón, egyik kezében penge, másikon milliónyi vágás.

- Gyere segíts felemelni, azonnal be kell vinnünk a kórházba! -adta az utasítást Harry. Felkaptam még így is vékony kis testét s karjaimba vittem le. 

A kocsiban töltött 5 perc 5 évnek tűnt. Mikor végre a kórházhoz értünk, egy roppant bunkó nő volt a recepción:

- Kérem hölgyem, segítsen. Nem tudom mit kell ilyenkor tenni, de hívjon kérem egy orvost, vagy valami! -mondtam kétségbeesetten.

- Hát..nem is tudom. Jól van a hölgy? -kérdezte félvárról.

- Maga szerint jól van?! Eszméleténél sincs! -üvöltötte Harry.

- Akkor már úgyis mindegy, nem? Inkább a temetkezési vállalathoz kellet volna sietniük. 

- Maga normális?! Hívjon most azonnal egy orvost, vagy kirúgatom magát a picsába! -üvöltöttem rá én is.

- Jól van na, nem kell itt felkapni a vizet.... -mondta felháborodottan, s elcsoszogott. Pár másodperc múlva két orvos jött felénk egy hordággyal. 

- Jó napot, mi a beteg neve? -kérdezték. Mikor felfektettem Megan-t meglátta az orvos a kezét, elkerekedett a szeme.

- Megan Higgins. -válaszoltam

- Rendben, és... mégis mi történt?! -kérdezte az orvos.

- Nem tudjuk, de kérem, mentsék meg az életét! -teltek meg a szemeim könnyekkel, újra.

- Megteszünk minden tőlünk telhetőt.- bólintott, s már el is tűntek.

 Harryvel mégcsak fel sem fogtuk, hogy mi történt. Leültünk a kórterem előtti székekre, és csak bámultunk magunk elé.

- Annyira rossz így látni szegényt... -törte meg a csendet Harry.

- Ha nem csináltad volna fel, nem látnánk így... -válaszoltam.

- Zayn, kérlek, ne vitatkozzunk pont most. 

- Én nem vitázok, Isten ments! Csak elmondom a tényeket.

- Jó... De ha te nem hagytad volna el, nem lenne ez az egész. -szállt be a vitába Harry.

- Szerintem a New York-i kalandotok előbb megtörtént, mint hogy én otthagytam őt...

- Igen, igazad van. De még hányszor fogod ezt az orrom alá dörgölni?! Hidd el, nekem is ugyan olyan szívás ez, mint neked! -üvöltött le Harry. Abban a pillanatban egy nővérke jött ki a kórteremből.

- Öhm, elnézést, lehet hogy zavarok, de önök Megan Higgins hozzátartozói? -kérdezte zavartan.

- Igen. -válaszoltam, mert Harry meg se tudott szólalni; majd' megölt a szemeivel.

- Nos, az állapota stabil. Nagy nehézségek árán, de életben van. -mondta megnyugtatóan a nővér.

Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat, majd mint a kíváncsi kisgyerek, azonnal kérdezősködni kezdtem:

- És, mikor jöhet ki? Bemehetünk hozzá? 

- Nem tudok ezzel kapcsolatban még információt adni, meg kell várni a pszichológus rendeleteit is.

- Mi?! Miért kell pszichológus?!

- Uram, a beteg kis híján öngyilkosságot követett el.

- De de de... És ez meddig fog tartani? 

- Nem tudom, estére majd többet fogunk tudni.

- És.... a baba megvan? -kérdezte félénken Harry.

- Ő még nincs túl az életveszélyen, de sajnos kis esélyét látni a túlélésének. -mondta a nővér s visszatipegett a kórterembe.

Harry szemszöge

- Ezt nem hiszem el.... -temettem kezeimbe arcom.

- Én se... Minek az a pszichológus?! Engedjék haza hozzám Megant és kész. -mondta Zayn.

- Én nem arra gondoltam, hanem a babára. Ha nem...Ha nem éli túl....

- Mindenkinek így lesz a legjobb. Nekünk se lesz zabigyerekünk, te pedig tovább csajozgathatsz. 

- Zayn, hallod te hogy mit mondasz?! Ha nem kell a baba, én majd felnevelem, de az, hogy egyáltalán meg se szülessen...

- Pff, de önző vagy! Megan most akart öngyilkos lenni, te pedig a kölyökért aggódsz?!

- Jól vagy ilyenkor?! Igen, én hibáztam az elején, de nem miattam van itt Megan. Igen, öngyilkos akart lenni, de csakis miattad! És még te akarsz vele újra összeköltözni? Pff, miért is?! Hogy megint elhagyd? ÉN mellette voltam MINDIG. Miközben te Perrie-vel szórakozgattál és ápolgattam az összetört szívét. És most még azt akarod, hogy csak egyszerűen visszamenjen hozzád? 

- Igen, vissza fog jönni hozzám, mert szeret. És majd boldogan élünk, míg meg nem halunk, a KÖZÖS gyerekeinkkel.  -mondta halál nyugodtan.

Egy szánalmas pillantást vetettem rá, majd elsétáltam.

Igaza van. Ő rontott el mindent, de mégis őt szereti Megan, ezért meg fog neki bocsájtani....

Megan szemszöge

- Szervusz Édesem! -jött be hozzám egy 50 körüli nő.

- Jó napot...- válaszoltam zavartan.

- Ne félj tőlem és vagyok a pszichológusod, Mrs.Parker. Feltennék pár kérdést, rendben? -kérdezte.

Bólintottam.

- Nos, miért csináltad ezt magaddal? -nézett bekötözött csuklómra.

- Mert nem akarok élni.

- De miért nem?

- Mert pocsék az életem.

- Na, mesélj csak nekem. -mondta kedves mosollyal.

Sóhajtottam egyet, majd belekezdtem zavaros életem mesélésébe.

- Hűha, hát ez... megdöbbentő. Le a kalappal előtted kicsim. És most mi tévő leszel?

- Nem tudom. Nem számítottam arra, hogy túlélem ezt. De Harry megmentett... Sajnos.

- Ne mondj ilyet, egy csodálatos lány vagy. Nem véletlenül élted túl. Fel a fejjel, és kitartást. Holnap is be fogok jönni hozzád. Szia. -köszönt el.

- Viszlát...-erőltettem egy mosolyt.

Elgondolkodtam azon, amit Mrs.Parker mondott. Tényleg, mit fogok én csinálni, ha kiengednek innen?  Harry-hez nem lesz pofám visszamenni, máshoz pedig nem igazán mehetek.

Francba, miért nem sikerült nekem meghalni?!.....

Harry szemszöge

Már fél nyolc, és még mindig semmi hír. Egyszerűen megőrülök... 

Ezek a gondolatok jártak a fejemben, mikor végre valahára kinyílt az ajtó.

Zayn és én azonnal  odasiettünk. 

- Nos, bent volt nála a pszichológus és azt kell hogy mondjam, Megan nincs túl jó idegállapotban. Az éjszakára biztos, hogy bent kell tartanunk. Jöjjenek vissza holnap, akkor majd több információval tudunk szolgálni.

- Rendben....-sóhajtottam, s nővér visszament a kórterembe. Zayn az ajtót bámulta.

- Zayn, gyere... Majd visszajövünk holnap... Gyere már... -ráncigáltam.

Megcsóválta fejét, majd némán követett kifelé a kórházból.

Másnap reggel...

Zayn szemszöge

Harry-nél aludtam, hogy kora reggel együtt tudjunk bemenni a kórházba. Felhívtunk Liam-et is, aki velünk akart tartani a kórházba.

Este még veszekedtünk egyet Harry-vel, de reggel Liam tűzszünetet rendelt el.

Megan szemszöge

Borzasztóan aludtam. Ez a tipikus kórházszag, az idegen környezet, ráadásul egyes egyedül vagyok a szobában...

Tegnap miért nem jöhetett be hozzám senki? Látni akarom Harry-t... 

Potyogni kezdtek a könnyeim.

Reggel a nővér azt mondta, ma már meglátogathatnak. Remélem, hogy a fiúk nem felejtettek el...

Fél óra múlva kinyílt az ajtó, s egy olyan személy sétált be rajta, akire egyáltalán nem számítottam.

Nos, Zayn vagy Liam ment be Megan-hez?