Tizenötödik rész.

Sziasztok!:)
Kis kihagyás után, de visszatértem. Nem tudom nem írni, annyira imádom ezt a történetet. (Remélem ti is.)
Köszönöm és üdv az új feliratkozóknak.:)
Nem is beszélek többet, jó olvasást.
Hope u like it;)


- Megan! Miért sírsz? -jött oda hozzám Harry. Mikor meglátta a képet, csak fájdalmasan felsóhajtott, majd szorosan magához ölelt.
- Sose szeretett? Tényleg nem? Ha valaha szeretett volna, most nem tenné ezt velem. -zokogtam kétségbeesetten.
- Nem tudom. De kérlek, ne sírj. Ezen már nem tudunk változtatni... Szeretnéd, hogy áthívjam Eleanort? Hátha meg tudna vigasztalni.
- Ne! Nem akarok látni senkit! -üvöltöttem. - Én csak... én csak meg akarok halni. -suttogtam csendesen.
- Ne mondj ilyet, kérlek. - csordult végig egy könnycsepp Harry arcán.
- Könnyű ezt mondani... Nem te vagy terhes egy olyan gyerekkel, akit nem is akartál!
- Megan, kérlek, nyugodj meg.
- Te csak ne kérj engem semmire! Ha te nem erőszakoskodtál volna velem, most nem lennék terhes és együtt lehetnék Zayn-el! -üvöltöttem zokogva.
- Ha tudnád, hogy mennyire fáj amit mondasz...- törtek ki Harry könnyei is.
- Neked fáj?! Akkor én mit mondjak?!
- Én szerintem elmegyek sétálni... -mondta Harry s kirohant a szobámból, becsapva maga mögött az ajtót. Bőgve a földre rogytam.
Csak most jöttem rá, miket mondtam annak az embernek, aki mindig, mindenben mellettem volt.

Most mégis mit csináljak?!
Itt vagyok 18 évesen, 4 hónapos terhesen. A volt pasim látni se akar, éli az életét a barátnőjével. A legjobb barátomnál lakom, aki egyben a gyerekem apja is. Bár, kit tudja meddig lakok még itt, Harrynél... Lehet, hogy ha hazajön rögtön ki is dob. Megérdemelném..
Felálltam a szőnyegről, a tükör elé sétáltam.
Már jócskán látszott, hogy állapotos vagyok. Hasamra tettem kezem, majd végig simítottam rajta.
Mégis mit kezdjek én ezzel a gyerekkel?!
Nem élhetem le úgy az életem, hogy Harry-nél lakom és édes kettesbe nevelgetjük a gyerekünket.
Más pasinak pedig nem kellenék egy gyerekkel...
Zayn pedig... ha vissza is fogadna se tudnánk boldogok lenni, mert a babáról állandóan eszembe jutna minden...
Bár, ezen nem kell aggódnom. Zayn nem fog visszajönni hozzám. Éli a tökéletes életét Perrie-vel.

Most, hogy így végiggondoltam az életem..
Minek élek én?!
Boldog már úgyse lehetek.
Akkor meg minek legyek Harry terhére?...

*Harry szemszöge*

Piszkosul fájt, amit Megan mondott. Én...én nem erőszakoskodtam vele.
És nem csak én vagyok a hibás azért, hogy terhes.
Most pedig...meg akartam vigasztalni, erre ellökött magától.
Nem tudom miért tette ezt. Olyan dühös volt. Remélem, hogy Zayn miatt van kibukva, nem pedig rám haragszik.
Apropó, Zayn. Fel kéne hívnom, hogy mégis mi a francot csinál...
- Haló? -vette fel nyűgös hangon Zayn.
- Harry vagyok, azonnal beszélnünk kell. -mondtam szigorúan. -Hol vagy egyáltalán?!
- Most éppen Londonba.
- Nagyszerű! Fél óra múlva a Hide Parkban?
- Rendben. - bontotta a vonalat Zayn.
Elsétáltam a parkba. Mindenhol szerelmes párok, boldog családok, öreg házaspárok... Összeszorult a szívem.
Pár percen belül Zayn is megérkezett. Haja össze-vissza állt, arca borostás volt.
- Helló. - mormogta.
- Zayn, mi ütött beléd? Úgy nézel ki mint egy hajléktalan...
- Kösz a bókot. Miért hívtál?
- Beszélni akarok veled. Miért vagy Perrie-vel?
- Nem tom'. - jött a meglehetősen szűkszavú válasz.
- Figyelj, gondolom semmi kedved nem volt eljönni, de ha már itt vagy, beszéljük meg kulturáltan. Megan teljesen összetört. Miért tűntél el? Miért kellett újra összejönnöd Perrie-vel?
- Eléggé lesokkolt, hogy terhes tőled... Ezért tűntem el. Perrie-vel pedig még én sem tudom miért vagyok együtt.
- Akkor szakíts vele! Megan bármit megtenne, hogy veled lehessen.
- Tudod milyen nehéz ez nekem?! Szeretni őt, miközben a te gyerekedet várja...- mondta Zayn, miközben szemei megteltek könnyel.
- Nem akarnál beszélni vele?
- De....- egyezett bele Zayn s elindultunk hozzánk.


És lenne egy nagy kérésem...Mivel már rég nem írtam, megköszönném ha írnátok egy rövid kritikát komiba. :)