.......
És a helyett, hogy a vonat elsöprését éreztem volna, valaki megragadott a vállamnál fogva és elrántott a vonat elől, majd legurultunk a sínek mellé. Akkor mertem csak kinyitni a szemem...
- Zayn...mit keresel itt? -suttogtam erőtlenül
Nem válaszolt, csak némán felhúzott a földről, megragadta csuklómat, majd kifelé húzott az erdőből.
- Zayn....hova viszel? Szólj hozzám, kérlek...Sajnálom.
De hiába, nem szólt egy szót sem.
Pár perc gyaloglás után megérkeztünk a kocsijához. "Berángatott" a kocsiba, majd elindultunk. Nem bánt velem durván, de pillantásai hidegek voltak. Nem láttam szemében azt a csillogást, mint eddig.
Megálltunk a házunk előtt, majd odalökött egy 'Mindjárt jövök'-et és kiszállt a kocsiból. Nem értettem mit akar, de maradtam a kocsiban. Pár perc múlva 2 hatalmas bőrönddel a kezében érkezett meg. Bedobta őket a kocsiba, majd beszállt és elindultunk....
Hiába próbáltam türtőztetni magam, kitört belőlem a sírás. Mikor Zayn észrevette, hátradobott egy zsebkendőt, amitől csak még jobban zokogtam.
Megálltunk...felnéztem,hogy lássam hová érkeztünk: Harry háza.
Ez...ez most komoly? Ez nem lehet....
Remegő lábbakkal szálltam ki a kocsiból.
Zayn kitette a járdára a bőröndöket, majd súgott valami Harry-nek és elhajtott....
Otthagyott....Elhagyott.
- Hát....szia. -lépett közelebb Harry.
- Mit mondott Zayn? -kíváncsiskodtam.
- Semmit.... Gyere be. -fogta meg a bőröndjeimet, majd az ajtó felé vette az irányt. Követtem. Felmentünk az emeletre, ott pedig be egy szobába. Olyan vendégszoba szerűség lehetett. Harry letette a bőröndjeimet, majd felém fordult
- Nos....Gondoltam, hogy nem akarsz mellettem aludni...szóval mostantól ez a te szobád. Van egy bejárónő, Maria, minden nap kitakarít, főz, meg ilyenek. -mondta Harry.
Maria-ról eszembe jutott Jenna. Olyan rég nem találkoztam vele, azt se tudja hogy terhes vagyok...
Harry még beszélt egy sort szokásairól, majd magamra hagyott. Kipakoltam bőröndömet, majd az ágyra feküdtem és csak bámultam a plafont...
Mi lesz most velem? Itt fogok lakni Harry-vel? Naneee....szeretem őt, de tudom hogy én neki többet jelentek, mint barát....
Lementem a nappaliba és lehuppantam Harry mellé.
- Beszélnünk kéne.... -kezdeményeztem
- Igen, tudom...
- Szóval... Gondolom, tudod miért vagyok itt... És hogyha Zayn nem mentett volna meg...akkor most...én már nem lennék.
- Megan, ne is mondj ilyet!
- Pedig jobb lenne...- mondtam keserűen, mire Harry csak sóhajtott egyet.
- Szóval, nálad nem lakhatok örökké...muszáj lesz valami munkát, vagy lakást vagy valami találnom....de így, terhesen...
- Addig maradtok itt, ameddig csak szeretnéd... Akár életed végéig is.
- Köszönöm....De..nem nevelhetjük fel úgy a gyerekünket, mint barátok...
- Nem is lesz rá szükség. -mondta Harry furfangos mosollyal.
- Mi?! Miért?
- Nem árulhatok el semmit.... De mikor Zayn elment mondott valamit...
- Mit? -csillantak fel a szemeim.
- Csak....Hogy vigyázzak rád.
2013. január 29., kedd
2013. január 27., vasárnap
Tizenkettedik rész.
ajánlom: zene
*Zayn szemszöge*
Reggel mikor felkeltem Megan már nem volt mellettem. Bár, általában ő már mindig előbb felkel reggelit csinálni...Imádom, hogy ilyen gondoskodó. De most valahogy elfogott egy rossz érzés... Hiába próbáltam nem törődni vele, ott volt.
Elmentem letusolni, majd lementem a konyhába. Az asztal meg volt terítve, friss pirítós, narancslé. De Megan sehol se volt... Hívtam, de semmi, ki volt kapcsolva. Próbáltam nem törődni vele... Lehet, hogy csak orvoshoz ment, én pedig elfelejtettem.
De hiába...Hiába próbáltam nyugtatgatni magam, éreztem, hogy valami nem stimmel. Miközben a pirítósomat ettem belelapoztam egy újságba. Zayn Malik apa lesz! -állt a címlapon. Büszke mosoly húzódott arcomra. Reggeli után elpakoltam a tányéromat de alatta egy összehajtott papírra lettem figyelmes. Remegő kézzel nyúltam utána, széthajtottam majd olvasni kezdtem.
Drága Zayn-em!
Először is, mielőtt bármibe is belekezdenék tudnod kell, hogy szeretlek, mindennél jobban.
Most, ahogy ezt a levelet olvasod valószínűleg már felkeltél és megreggeliztél. Gondolom aggódsz amiatt, hogy hol vagyok. Nyugodj meg, semmi bajom.
Azért nem vagyok most melletted, mert gyáva vagyok. Féltem...Féltem elmondani, hogy mi az igazság.
Amikor elmondtam, hogy terhes vagyok annyira megörültél a hírnek, hogy nem tudtam elrontani a boldogságodat, pedig tudom, hogy amit most mondok sokkal jobban fog fájni.... A "gyerekünk"...Az a baba...Harry-től van.
Kérlek ne tépd szét a levelet, olvasd tovább.
Én....Én nem bírtam elmondani... Egyszerűen nem ment. Annyira bele élted magad.... A rugdalózók, amiket vettél, ahogy a hasamat simogattad...
Senki se tudja Harry-n és Liam-en kívül. Rájuk pedig ne legyél mérges, én kértem meg őket, hogy hallgassanak.
Rám....Rám jogosan vagy dühös... Minden az én hibám...
De többé... Többé már nem követek el egyetlen hibát sem.. Fentről fogok rád vigyázni.
Mikor a levél végére értem... Kicsúszott a kezemből a papír,a földre rogytam. Sírtam...Sírtam, mint egy kisgyerek...Nem értettem, hogy lehet ez. Mikor minden olyan tökéletes volt...Miért? Miért?!
Csak összekuporodva zokogtam a földön miközben az utolsó sor járt a fejemben: " De többé... Többé már nem követek el egyetlen hibát sem.. Fentről fogok rád vigyázni."
*Megan szemszöge*
Kora reggel eljöttem otthonról. Gyalog, egyedül indultam el egy elhagyatott helyre...Zayn-el voltam itt utoljára...2 óra séta után értem el ide, de megérte. Itt már senki se talál meg...
Nem bírtam volna a szemébe mondani...Tudtam, hogy nem lennék képes végighallgatni azt, amiket mond rám, és végignézni ahogy zokog...
Inkább gyáván megfutamodtam...
Életem utolsó perceiben itt ülök a síneken és várok..várok arra, hogy mikor jön már a vég....
Halkan már hallottam, ahogy jön a vonat... hallottam, ahogy sípol, mert a síneken ülök...
Mikor már éreztem, hogy közeledik visszaszámoltam...
5.....
4....
3....
2....
*Zayn szemszöge*
Reggel mikor felkeltem Megan már nem volt mellettem. Bár, általában ő már mindig előbb felkel reggelit csinálni...Imádom, hogy ilyen gondoskodó. De most valahogy elfogott egy rossz érzés... Hiába próbáltam nem törődni vele, ott volt.
Elmentem letusolni, majd lementem a konyhába. Az asztal meg volt terítve, friss pirítós, narancslé. De Megan sehol se volt... Hívtam, de semmi, ki volt kapcsolva. Próbáltam nem törődni vele... Lehet, hogy csak orvoshoz ment, én pedig elfelejtettem.
De hiába...Hiába próbáltam nyugtatgatni magam, éreztem, hogy valami nem stimmel. Miközben a pirítósomat ettem belelapoztam egy újságba. Zayn Malik apa lesz! -állt a címlapon. Büszke mosoly húzódott arcomra. Reggeli után elpakoltam a tányéromat de alatta egy összehajtott papírra lettem figyelmes. Remegő kézzel nyúltam utána, széthajtottam majd olvasni kezdtem.
Drága Zayn-em!
Először is, mielőtt bármibe is belekezdenék tudnod kell, hogy szeretlek, mindennél jobban.
Most, ahogy ezt a levelet olvasod valószínűleg már felkeltél és megreggeliztél. Gondolom aggódsz amiatt, hogy hol vagyok. Nyugodj meg, semmi bajom.
Azért nem vagyok most melletted, mert gyáva vagyok. Féltem...Féltem elmondani, hogy mi az igazság.
Amikor elmondtam, hogy terhes vagyok annyira megörültél a hírnek, hogy nem tudtam elrontani a boldogságodat, pedig tudom, hogy amit most mondok sokkal jobban fog fájni.... A "gyerekünk"...Az a baba...Harry-től van.
Kérlek ne tépd szét a levelet, olvasd tovább.
Én....Én nem bírtam elmondani... Egyszerűen nem ment. Annyira bele élted magad.... A rugdalózók, amiket vettél, ahogy a hasamat simogattad...
Senki se tudja Harry-n és Liam-en kívül. Rájuk pedig ne legyél mérges, én kértem meg őket, hogy hallgassanak.
Rám....Rám jogosan vagy dühös... Minden az én hibám...
De többé... Többé már nem követek el egyetlen hibát sem.. Fentről fogok rád vigyázni.
Örökké szeretni foglak,
Megan.
Mikor a levél végére értem... Kicsúszott a kezemből a papír,a földre rogytam. Sírtam...Sírtam, mint egy kisgyerek...Nem értettem, hogy lehet ez. Mikor minden olyan tökéletes volt...Miért? Miért?!
Csak összekuporodva zokogtam a földön miközben az utolsó sor járt a fejemben: " De többé... Többé már nem követek el egyetlen hibát sem.. Fentről fogok rád vigyázni."
*Megan szemszöge*
Kora reggel eljöttem otthonról. Gyalog, egyedül indultam el egy elhagyatott helyre...Zayn-el voltam itt utoljára...2 óra séta után értem el ide, de megérte. Itt már senki se talál meg...
Nem bírtam volna a szemébe mondani...Tudtam, hogy nem lennék képes végighallgatni azt, amiket mond rám, és végignézni ahogy zokog...
Inkább gyáván megfutamodtam...
Életem utolsó perceiben itt ülök a síneken és várok..várok arra, hogy mikor jön már a vég....
Halkan már hallottam, ahogy jön a vonat... hallottam, ahogy sípol, mert a síneken ülök...
Mikor már éreztem, hogy közeledik visszaszámoltam...
5.....
4....
3....
2....
2013. január 26., szombat
Tizenegyedik rész.
Harry ragaszkodott hozzá, hogy még este elmondjam Zayn-nek.
Én is el akartam mondani, de nem volt hozzá elég erőm. Szerettem őt...nagyon is. Nem akartam, hogy valaha is rossz legyen neki, vagy valaki bántsa, erre most pont én szúrom a szívébe a legnagyobb kést...
Harry elvitt kocsival és mondta, ha Zayn kidobna rá számíthatok.
Kiszálltam a kocsiból s remegve megindultam a bejárati ajtó felé...
Visszanéztem Harry-re....szemei könnybe voltak lábadva. Sose láttam még ilyennek... Eltátogott annyit, hogy 'Menj', majd benyitottam az ajtón.
Zayn sehol....körbenéztem a konyhába, a nappaliba, de sehol senki...
Végül feladtam, letusoltam és felmentem a szobánkba. Mikor benyitottam elmosolyodtam. Zayn édesen aludt . Óvatosan befeküdtem mellé, karjai közé fészkeltem magam. Tudtam, hogy ez az utolsó éjszaka, hogy együtt alszunk...
Borzasztóan aludtam...Hajnalban felébredtem, írtam egy SMS-t Harry-nek hogy Zayn még nem tud semmit. Akkor vettem észre, hogy minimum 20 nem fogadott hívásom és 5 SMS-em volt Zayn-től. Hát persze, tegnap le volt némítva a telefonom...Hogy aggódhatott értem...
Lementem főzni egy kávét, majd beültem a TV elé. Kapcsolgattam egy ideig, majd bealudtam. Zayn ébresztgetésére ébredtem fel. Amint kinyitottam szemeimet ajkaimra tapadt.
- Hol voltál tegnap? -szakította félbe csókunkat.
- Orvosnál.
- Valami gond van? -kérdezte aggódva.
- Nincs. Vagyis....attól függ milyen szempontból nézzük.
Mivel Zayn értetlenkedve nézett rám, folytattam mondandóm:
- Mostanában elég rosszul voltam...Fejfájás, szédülés, ilyenek... Elmentem tegnap az orvoshoz. De hál' istennek nincs semmi bajom. Vagyis...bajunk.
- Te...Te most azt akarod mondani...hogy...hogy...mi nekünk gyerekünk lesz? -mondta dadogva Zayn, szemei könnybe lábadtak.
- Igen...
Felkapott, megpörgetett a levegőben, majd hosszan megcsókolt. Látszott rajta, hogy örült. Egyszerűen... egyszerűen nem volt erőm elrontani az örömét, holott tudtam, hogyha később tudja meg sokkal jobban fog fájni.
Egész nap nem hagyta, hogy megemeljek valamit, még egy tányért se. Pedig nem is látszik rajtam semmi, ő se vette eddig észre... Talán olyan, mintha egy picit híztam volna, de semmit több.
Reggeli után Zayn elment dolgozni, gondolom stúdiózni én pedig felhívtam Harry-t.
- Szia. Nem tudtam elmondani Zayn-nek....-törtek ki a könnyeim.
- Megan...El kell mondanod. Nem tarthatod örökké titokban!
- Azt elmondtam, hogy terhes vagyok. Csak azt nem, hogy nem tőle.
- Ez még rosszabb... Legalább egybe túlestél volna az egészen... Mi lesz, ha majd megszületik a zöld szemű, göndör fiad?! Nem mondhatod azt, hogy őt hozta a gólya, egy kreol bőrű, sötét szemű baba helyett.. -mondta Harry.
- Tudom...de nem ment. És nem is fog menni...Majd..majd kitalálok valamit... Leteszem, szia. -s ezzel kinyomtam Harry-t.
Térdre rogytam, és csak zokogtam...
Harry mondata járt a fejemben: Mi lesz, ha majd megszületik a zöld szemű, göndör fiad?! Nem mondhatod azt, hogy őt hozta a gólya, egy kreol bőrű, sötét szemű baba helyett...
Igaza van...
Belegondoltam, hogy ha esetleg Zayn megbocsájt, a baba megszületik és Harry-re fog hasonlítani....Minden pillanatban sírni fogok, ha csak ránézek... De tudom, lehetetlen hogy megbocsájtson...
*Harry szemszöge*
Nem tudom, hogy most mi lesz Megan-el...
A stúdióhoz érve már mindenki ott volt, csak rám vártak.
- Srácok, be kell jelentenem valamit. -szólt Zayn hivatalosan, mire mindenki köré gyűlt.- Apa leszek!
Niall és Louis azonnal odarohantak hozzá és átölelték.
Csak én és Liam álltunk ledermedve. Ránéztem kérdően, mire csak bólintott. Csak ő, Megan és én tudjuk.
- Ez nagyszerű! Meg kell ünnepelni! Irány a Nando's! -kiáltott fel Niall.
- Deeee...Megan nem túl fiatal még? -aggodalmaskodott Louis.
- Jajj Louis, ne rontsd el az örömöm! Mennyünk inkább ünnepelni! -mondta lelkesen Zayn.
Rossz volt látni, hogy ennyire örül, miközben.....
*Megan szemszöge*
Már 1 hete él Zayn abban a hitben, hogy apa lesz. Összevásárolt mindenféle babaruhát...
Muszáj elmondanom neki...minden egyes alkalommal, amikor megsimogatja a "hasam", vagy hazahoz egy újabb rugdalózót elbőgöm magam...
Erőt kell vennem magamon, és a el kell mondanom....
Na sziasztok!:)
Úgy vettem észre, nem nagyon tetszik mostanában a sztori:/ vagy csak sokkolva lettetek?
Na mindegy, én attól még írni fogom, de remélem azért hogy tetszik is :)
Én is el akartam mondani, de nem volt hozzá elég erőm. Szerettem őt...nagyon is. Nem akartam, hogy valaha is rossz legyen neki, vagy valaki bántsa, erre most pont én szúrom a szívébe a legnagyobb kést...
Harry elvitt kocsival és mondta, ha Zayn kidobna rá számíthatok.
Kiszálltam a kocsiból s remegve megindultam a bejárati ajtó felé...
Visszanéztem Harry-re....szemei könnybe voltak lábadva. Sose láttam még ilyennek... Eltátogott annyit, hogy 'Menj', majd benyitottam az ajtón.
Zayn sehol....körbenéztem a konyhába, a nappaliba, de sehol senki...
Végül feladtam, letusoltam és felmentem a szobánkba. Mikor benyitottam elmosolyodtam. Zayn édesen aludt . Óvatosan befeküdtem mellé, karjai közé fészkeltem magam. Tudtam, hogy ez az utolsó éjszaka, hogy együtt alszunk...
Borzasztóan aludtam...Hajnalban felébredtem, írtam egy SMS-t Harry-nek hogy Zayn még nem tud semmit. Akkor vettem észre, hogy minimum 20 nem fogadott hívásom és 5 SMS-em volt Zayn-től. Hát persze, tegnap le volt némítva a telefonom...Hogy aggódhatott értem...
Lementem főzni egy kávét, majd beültem a TV elé. Kapcsolgattam egy ideig, majd bealudtam. Zayn ébresztgetésére ébredtem fel. Amint kinyitottam szemeimet ajkaimra tapadt.
- Hol voltál tegnap? -szakította félbe csókunkat.
- Orvosnál.
- Valami gond van? -kérdezte aggódva.
- Nincs. Vagyis....attól függ milyen szempontból nézzük.
Mivel Zayn értetlenkedve nézett rám, folytattam mondandóm:
- Mostanában elég rosszul voltam...Fejfájás, szédülés, ilyenek... Elmentem tegnap az orvoshoz. De hál' istennek nincs semmi bajom. Vagyis...bajunk.
- Te...Te most azt akarod mondani...hogy...hogy...mi nekünk gyerekünk lesz? -mondta dadogva Zayn, szemei könnybe lábadtak.
- Igen...
Felkapott, megpörgetett a levegőben, majd hosszan megcsókolt. Látszott rajta, hogy örült. Egyszerűen... egyszerűen nem volt erőm elrontani az örömét, holott tudtam, hogyha később tudja meg sokkal jobban fog fájni.
Egész nap nem hagyta, hogy megemeljek valamit, még egy tányért se. Pedig nem is látszik rajtam semmi, ő se vette eddig észre... Talán olyan, mintha egy picit híztam volna, de semmit több.
Reggeli után Zayn elment dolgozni, gondolom stúdiózni én pedig felhívtam Harry-t.
- Szia. Nem tudtam elmondani Zayn-nek....-törtek ki a könnyeim.
- Megan...El kell mondanod. Nem tarthatod örökké titokban!
- Azt elmondtam, hogy terhes vagyok. Csak azt nem, hogy nem tőle.
- Ez még rosszabb... Legalább egybe túlestél volna az egészen... Mi lesz, ha majd megszületik a zöld szemű, göndör fiad?! Nem mondhatod azt, hogy őt hozta a gólya, egy kreol bőrű, sötét szemű baba helyett.. -mondta Harry.
- Tudom...de nem ment. És nem is fog menni...Majd..majd kitalálok valamit... Leteszem, szia. -s ezzel kinyomtam Harry-t.
Térdre rogytam, és csak zokogtam...
Harry mondata járt a fejemben: Mi lesz, ha majd megszületik a zöld szemű, göndör fiad?! Nem mondhatod azt, hogy őt hozta a gólya, egy kreol bőrű, sötét szemű baba helyett...
Igaza van...
Belegondoltam, hogy ha esetleg Zayn megbocsájt, a baba megszületik és Harry-re fog hasonlítani....Minden pillanatban sírni fogok, ha csak ránézek... De tudom, lehetetlen hogy megbocsájtson...
*Harry szemszöge*
Nem tudom, hogy most mi lesz Megan-el...
A stúdióhoz érve már mindenki ott volt, csak rám vártak.
- Srácok, be kell jelentenem valamit. -szólt Zayn hivatalosan, mire mindenki köré gyűlt.- Apa leszek!
Niall és Louis azonnal odarohantak hozzá és átölelték.
Csak én és Liam álltunk ledermedve. Ránéztem kérdően, mire csak bólintott. Csak ő, Megan és én tudjuk.
- Ez nagyszerű! Meg kell ünnepelni! Irány a Nando's! -kiáltott fel Niall.
- Deeee...Megan nem túl fiatal még? -aggodalmaskodott Louis.
- Jajj Louis, ne rontsd el az örömöm! Mennyünk inkább ünnepelni! -mondta lelkesen Zayn.
Rossz volt látni, hogy ennyire örül, miközben.....
*Megan szemszöge*
Már 1 hete él Zayn abban a hitben, hogy apa lesz. Összevásárolt mindenféle babaruhát...
Muszáj elmondanom neki...minden egyes alkalommal, amikor megsimogatja a "hasam", vagy hazahoz egy újabb rugdalózót elbőgöm magam...
Erőt kell vennem magamon, és a el kell mondanom....
Na sziasztok!:)
Úgy vettem észre, nem nagyon tetszik mostanában a sztori:/ vagy csak sokkolva lettetek?
Na mindegy, én attól még írni fogom, de remélem azért hogy tetszik is :)
Tizedik rész.
Egyik szemem sírt, másik nevetett.
Kicsit korai volt még, hiszen alig egy hónapja vagyok 18. Átfutott az agyamon az, hogy elvetetem, de Zayn tuti nem engedte volna meg...Meg már nem is tudom, túl idős hozzá a baba.
Aztán amikor a kezembe nyomták a papírt, és az apa mellet Harold Edward Stlyes állt...Megremegtek a térdeim, kitörtek a könnyeim. Kirohantam a folyosóra, Liam karjai közé és csak bőgtem. Egy szót se tudtam kinyögni, Liam pedig már aggódott.
- Megan, mond már el kérlek, hogy mi a gond...Így nem tudok segíteni.
- Ezen már nem lehet segíteni....Végem van. -zokogtam.
- Mi?!Mit mondott az orvos?! Kérlek, mondj már valamit, mert megőrülök! -mondta idegesen.
- Terhes vagyok... -nyögtem ki nagy nehezen.
- És miért nem örülsz neki?! Zayn szeret!
- Mert...Mert nem Zayn az apja... -törtek ki belőlem újra a könnyeim.
- Tessék?! Te megcsaltad Zayn-t?! -kérdezte Liam felháborodva.
Nem bírtam megszólalni, csak bőgtem tovább. Liam eltolt magától s kérdően nézett rám.
- Liam...tudod hogy erre sose lettem volna képes.
Megpróbáltam átölelni, de eltolt.
- Akkor mégis mi történt?! Megszállt a Szentlélek vagy mi?!
- Kérlek, ne mondj ilyeneket...
Nem bírtam tovább, térdre rogytam a kórház kellős közepén. Mindenki minket figyelt. Liam megfogta a kezem, felhúzott, majd kirángatott a kórházból a kocsijához.
- Elmondod végre mi történt?! -kérdezte flegmán. Eddig sose volt ilyen... Bár meg tudom érteni. Én is ki lennék akadva a helyében. És még a javát nem is tudja...
- Nem csaltam meg Zayn-t. Még...Amikor...Amerikába voltunk....És Harry-vel... -dadogtam bőgés közben.
Liam-nek azonnal leesett.
- Ez....Ez nem lehet....Neeem...Ez csak egy rossz vicc. Nem lehet, hogy Harry az apja...
Nem akarta elhinni...én is alig hittem el. Minden tökéletes volt....Eddig.
Liam félreállt a kocsival, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni.
- Sajnálom, hogy olyanokat mondtam neked a kórházba, meg hogy kiábáltam veled... -mondta Liam lesütött szemekkel.
- Nem kell sajnálnod. Megérdemeltem....
- Nem... Egy nagyszerű lány vagy! Csak most....
- Csak most elcsesztem az életem. -fejeztem be a mondatot Liam helyett.
- Kinek fogod elmondani először?
- Még nem tudom...legszívesebben...legszívesebben vonat elé ugranék. -bőgtem el magam.
- Ne mondj ilyet. -húzott magához.
- Mindegy....Köszönöm, hogy eljöttél velem. De nekem kell megoldanom a problémáimat. Kérlek ne mond el senkinek, hogy...
- Nem fogom. De ígérd meg, hogy nem teszel kárt se magadban, se pedig a babában. -nézett rám Liam. Már az ő szemei is megteltek könnyekkel.
Nem szóltam semmit. Nem akartam olyat ígérni, amit nem biztos, hogy betartok...
Kiszálltam a kocsiból s csak sétáltam London utcáin...Nem tudtam hová akarok menni, mit akarok csinálni, csak mentem.
Kinek mondjam el egyáltalán először?!
Zayn-nek nem kéne...Tudom, hogy ki fog dobni. Jogosan.
Harry...Harry-vel pedig csak barátok vagyunk...Mármint... Az ember általában nem vár gyereket egy barátjától... ráadásul úgy, hogy van pasija.
Igen, ez vagyok én, Megan Szerencsétlen Higgins.
Ráadásul elvetetni már nem tudom a babát...
Vagy végzek magammal, vele együtt, vagy kitálalok mindent, és felkészülök a legrosszabbra....
Úgy döntöttem, Harry-nek mondom el először. Ő legalább valamennyire meg fog érteni... Fogtam egy taxit bediktáltam Harry címét, s 10 percen belül ott is voltunk.
Az ajtóban megtorpantam. Biztos el akarom én mondani?! Egyszerűbb lenne, ha eltűnnék mindegyikőjük életéből.
Végül mégiscsak becsöngettem, hiszen joga van tudni, hogy ő az apja.
- Szia! De rég láttalak! Gyere be! -üdvözölt Harry hatalmas mosollyal és két puszival. Nem mertem rá nézni, se megszólalni, csak némán bementem.
Leültem a kanapéra, kezembe temettem arcomat s megint kitört belőlem a sírás.
- Megan, mi a baj? -emelte fel a fejem Harry.
- Kérlek, ne utálj azért, amit most fogok mondani.
- Hogy mondhatsz ilyet?! Sose foglak utálni! -ült le mellém Harry s átölelt.
- Terhes vagyok. Tőled. -nyögtem ki. A mondat végére elcsuklott a hangom. Felnéztem Harry-re, aki sokkolva volt. Szemei könnyekkel kezdtek megtelni, arca le volt fagyva.
- Ez...Ez lehetetlen! Hiszen mi csak akkor voltunk együtt amikor...Jézusom.... és az pont elég volt...
Kezeibe temette arcát, onnan mormogott tovább.
- Zayn már tudja? -kérdezte.
- Nem...még nem mertem elmondani neki.
- Pedig egyszer el kell majd mondanod....
- Majd...egyszer...
2013. január 22., kedd
Kilencedik rész.
- Megan...khm....Megan...drágám...kelj fel...hahóóó....-ébresztgetett Zayn.
- Mi van?-dünnyögtem.
- Csináltam reggelit. -mondta kedvesen.
Kinyitottam a szemem, s Zayn állt előttem egy tálca kajával, édesen mosolyogva.
Befeküdt mellém az ágyba, majd együtt elpusztítottunk mindent.
- Mit szeretnél ma csinálni?-kérdezte.
- Hát...illene haza mennem.
- Miért? Azt hittem hozzám költözöl....-mondta szomorúan
- Nem akarom elsietni...
- Rendben, ahogy akarod.-nyomott egy puszit az arcomra.
Hazamentem, ahol azonnal Jenna nyakába ugrottam. Ő is hihetetlenül örült, hogy összejöttünk Zayn-el.
De apám már máshogy gondolta...
- Mit képzelsz?! Látod ezt?!-vágott hozzám egy újságot, aminek a címlapján én vagyok Zayn-el, ahogy felmegyünk a lakásába. Méghozzá a szöveg se volt valami megnyugtató...
"A One Direction rosszfiúja lecserélte barátnőjét, a szintén énekes Perrie Edwards-t a menedzserük lányára?"
- És? Mit kezdjek ezzel? Majd Zayn mond amit akar a sajtónak.
- De ez nem így működik! Tönkre teszed a bandát!-üvöltötte le a fejem.
- Először is velem ne üvölts. Másodszor pedig mivel is tenném tönkre a bandát?! Előbb nézed a(z) One Direction érdekét, mint az enyémet! Kösz "apa".
- Ne szemtelenkedj velem! Ma a fiúk az egyik rádióhoz mennek, szóval Zayn be fogja jelenteni, hogy csak barátok vagytok!-zárta le a vitát.
- Na erre majd kíváncsi leszek...-mormogtam.
Felhívtam Zayn-t, hogy velük mehetek e a sajtótájékoztatóra, amire persze igent mondott.
- Nos, mielőtt belekezdenétek az éneklésbe...Zayn, hogy is vannak a szerelmi ügyeid? -kérdezte a riporter.
- Jól, köszönik szépen.-válaszolta Zayn, mire mindenkiből kitört a nevetés.
- Nem úgy értettem...-vörösödött a riporter.
- Én viszont igen. Következő kérdés?-mondta "bunkón" Zayn. Igaza volt, mit akarnak turkálni a magánéletében?!
A rövid interjú után elénekeltek két számot, majd végre elmehettünk onnan. Én persze végig egy napszemüveg és baseball-sapi mögül figyeltem a dolgokat, nehogy felismerjen valaki.
Vége a nyárnak....Elég gyorsan eltelt ez a 3 hónap...
Zayn-el már azóta összeköltöztünk és otthagyta azt a banyát, szóval minden Happy. A fiúkkal csodás nyarunk volt, voltunk közösen nyaralni, összebarátkoztam Eleanor-al és Danielle-el is. Végre én is tagja lehetek ennek a nagy családnak.
Viszont mostanában nem érezem jól magam...szédülök, hányingerem van, fáj a fejem.
El kéne mennem orvoshoz.
Zayn-el nem mehetek, mert túlreagálna mindent, Jenna-val már annyira nem jó a kapcsolatunk mióta elköltöztem, úgyhogy maradt Liam. Igen, kicsit fura... de ő olyan mintha a bátyám lenne.
Szóval elráncigáltam Liam-et az orvoshoz, ahol kiderült, hogy.....
terhes vagyok.
Mégpedig....
Harry-től.
- Mi van?-dünnyögtem.
- Csináltam reggelit. -mondta kedvesen.
Kinyitottam a szemem, s Zayn állt előttem egy tálca kajával, édesen mosolyogva.
Befeküdt mellém az ágyba, majd együtt elpusztítottunk mindent.
- Mit szeretnél ma csinálni?-kérdezte.
- Hát...illene haza mennem.
- Miért? Azt hittem hozzám költözöl....-mondta szomorúan
- Nem akarom elsietni...
- Rendben, ahogy akarod.-nyomott egy puszit az arcomra.
Hazamentem, ahol azonnal Jenna nyakába ugrottam. Ő is hihetetlenül örült, hogy összejöttünk Zayn-el.
De apám már máshogy gondolta...
- Mit képzelsz?! Látod ezt?!-vágott hozzám egy újságot, aminek a címlapján én vagyok Zayn-el, ahogy felmegyünk a lakásába. Méghozzá a szöveg se volt valami megnyugtató...
"A One Direction rosszfiúja lecserélte barátnőjét, a szintén énekes Perrie Edwards-t a menedzserük lányára?"
- És? Mit kezdjek ezzel? Majd Zayn mond amit akar a sajtónak.
- De ez nem így működik! Tönkre teszed a bandát!-üvöltötte le a fejem.
- Először is velem ne üvölts. Másodszor pedig mivel is tenném tönkre a bandát?! Előbb nézed a(z) One Direction érdekét, mint az enyémet! Kösz "apa".
- Ne szemtelenkedj velem! Ma a fiúk az egyik rádióhoz mennek, szóval Zayn be fogja jelenteni, hogy csak barátok vagytok!-zárta le a vitát.
- Na erre majd kíváncsi leszek...-mormogtam.
Felhívtam Zayn-t, hogy velük mehetek e a sajtótájékoztatóra, amire persze igent mondott.
- Nos, mielőtt belekezdenétek az éneklésbe...Zayn, hogy is vannak a szerelmi ügyeid? -kérdezte a riporter.
- Jól, köszönik szépen.-válaszolta Zayn, mire mindenkiből kitört a nevetés.
- Nem úgy értettem...-vörösödött a riporter.
- Én viszont igen. Következő kérdés?-mondta "bunkón" Zayn. Igaza volt, mit akarnak turkálni a magánéletében?!
A rövid interjú után elénekeltek két számot, majd végre elmehettünk onnan. Én persze végig egy napszemüveg és baseball-sapi mögül figyeltem a dolgokat, nehogy felismerjen valaki.
***
Vége a nyárnak....Elég gyorsan eltelt ez a 3 hónap...
Zayn-el már azóta összeköltöztünk és otthagyta azt a banyát, szóval minden Happy. A fiúkkal csodás nyarunk volt, voltunk közösen nyaralni, összebarátkoztam Eleanor-al és Danielle-el is. Végre én is tagja lehetek ennek a nagy családnak.
Viszont mostanában nem érezem jól magam...szédülök, hányingerem van, fáj a fejem.
El kéne mennem orvoshoz.
Zayn-el nem mehetek, mert túlreagálna mindent, Jenna-val már annyira nem jó a kapcsolatunk mióta elköltöztem, úgyhogy maradt Liam. Igen, kicsit fura... de ő olyan mintha a bátyám lenne.
Szóval elráncigáltam Liam-et az orvoshoz, ahol kiderült, hogy.....
terhes vagyok.
Mégpedig....
Harry-től.
2013. január 21., hétfő
Nyolcadik rész.
Amint lejöttek a színpadról Zayn nyakába ugrottam, aki felemelt és megpörgetett a levegőben.
- Imádlak!-mondtam nyakába borulva.
Letett, majd megcsókolt.
A fiúk hatalmas vigyorral néztek minket, kivéve Harry-t. Nem láttam sehol. Kibújtam Zayn karjai közül és elindultam megkeresni őt. Sehol se találtam...Már-már kezdtem aggódni érte. De biztos jól van, elég nagyfiú már, hogy vigyázzon magára. Elvettem egy vizet, majd visszaindultam a fiúkhoz. Fél úton voltam olyan szerencsétlen, hogy kiborítottam az egészet. Elsiettem a takarítószer raktárba valami rongyért.
- Harry?!-néztem ijedten a földön kockuló, görnyedt alakra.
- Mi az...?-kérdezett vissza unottan.
- Miért nem vagy kint velünk? Mit csinálsz itt a takarítószertárban egyáltalán?!
- Twitterezek....
- Harry...sajnálom, hogy...
- Ne sajnáld. Nincs mit sajnálnod. Én voltam a hülye, hogy azt hittem lehet több köztünk egy futó kalandnál.-mondta miközben egy könnycsepp gördült végig az arcán.
- Harry...kérlek ne csináld ezt. Így is bűntudatom van...
- Ne legyen...tényleg. Jól vagyok...csak egy "csöppet" le vagyok törve.
Leültem mellé a koszos padlóra, majd szorosan magamhoz öleltem.
Egy jó ideig ott ültünk és csak néztem Harry-t twitterezés közben, majd nagynehezen kiráncigáltam a raktárból.
- Barátok?-mosolyogtam rá.
- Legjobbak.-mosolygott vissza.
Visszamentünk a fiúkhoz, ahol Zayn azonnal át is ölelt.
- Nem akarsz ma nálam aludni?-kérdezte rosszfiús mosollyal
- Zaaaayn.... nem akarom elsietni a dolgokat....
- Nem kell rosszra gondolni.- mentegetőzött. - Majd igyekszem kordában tartani "Kicsi"Malik-ot odalent...
Elnevettem magam. Hogy lehet valaki ennyire idióta?! De pont ezt imádom benne.
Elköszöntünk a többiektől majd elmentünk Zayn londoni lakására.
- Éhes vagyok.- mondta mihelyt beléptünk a lakásba.
- Szóval azt szeretnéd, hogy csináljak neked kaját....-mondtam unottan.
- Hát ha megtennéd...imádnálak.-fonta körbe kezeit a derekamon.
- Chhhh, szóval most nem imádsz?!-viccelődtem vele.
- Dehogynem, de jobban imádnálak, ha egy sonkás szendvics lenne a kezedben.- puszilt meg. Megforgattam a szemeimet majd elcsoszogtam kaját csinálni ennek a nyominak. Zayn addig letusolt, majd ameddig kajált én is elmentem. Mire végeztem már édesen aludt. Befeküdtem mellé az ágyba, nyomtam egy puszit az arcára majd befészkeltem magam karjai közé s elaludtam én is.
Remélem tetszik, bár nem lett a legizgalmasabb:) Holnap hozom a kövit, több izgalommal ;))
ui.: azért rövid, mert csak ennyire volt időm.
- Imádlak!-mondtam nyakába borulva.
Letett, majd megcsókolt.
A fiúk hatalmas vigyorral néztek minket, kivéve Harry-t. Nem láttam sehol. Kibújtam Zayn karjai közül és elindultam megkeresni őt. Sehol se találtam...Már-már kezdtem aggódni érte. De biztos jól van, elég nagyfiú már, hogy vigyázzon magára. Elvettem egy vizet, majd visszaindultam a fiúkhoz. Fél úton voltam olyan szerencsétlen, hogy kiborítottam az egészet. Elsiettem a takarítószer raktárba valami rongyért.
- Harry?!-néztem ijedten a földön kockuló, görnyedt alakra.
- Mi az...?-kérdezett vissza unottan.
- Miért nem vagy kint velünk? Mit csinálsz itt a takarítószertárban egyáltalán?!
- Twitterezek....
- Harry...sajnálom, hogy...
- Ne sajnáld. Nincs mit sajnálnod. Én voltam a hülye, hogy azt hittem lehet több köztünk egy futó kalandnál.-mondta miközben egy könnycsepp gördült végig az arcán.
- Harry...kérlek ne csináld ezt. Így is bűntudatom van...
- Ne legyen...tényleg. Jól vagyok...csak egy "csöppet" le vagyok törve.
Leültem mellé a koszos padlóra, majd szorosan magamhoz öleltem.
Egy jó ideig ott ültünk és csak néztem Harry-t twitterezés közben, majd nagynehezen kiráncigáltam a raktárból.
- Barátok?-mosolyogtam rá.
- Legjobbak.-mosolygott vissza.
Visszamentünk a fiúkhoz, ahol Zayn azonnal át is ölelt.
- Nem akarsz ma nálam aludni?-kérdezte rosszfiús mosollyal
- Zaaaayn.... nem akarom elsietni a dolgokat....
- Nem kell rosszra gondolni.- mentegetőzött. - Majd igyekszem kordában tartani "Kicsi"Malik-ot odalent...
Elnevettem magam. Hogy lehet valaki ennyire idióta?! De pont ezt imádom benne.
Elköszöntünk a többiektől majd elmentünk Zayn londoni lakására.
- Éhes vagyok.- mondta mihelyt beléptünk a lakásba.
- Szóval azt szeretnéd, hogy csináljak neked kaját....-mondtam unottan.
- Hát ha megtennéd...imádnálak.-fonta körbe kezeit a derekamon.
- Chhhh, szóval most nem imádsz?!-viccelődtem vele.
- Dehogynem, de jobban imádnálak, ha egy sonkás szendvics lenne a kezedben.- puszilt meg. Megforgattam a szemeimet majd elcsoszogtam kaját csinálni ennek a nyominak. Zayn addig letusolt, majd ameddig kajált én is elmentem. Mire végeztem már édesen aludt. Befeküdtem mellé az ágyba, nyomtam egy puszit az arcára majd befészkeltem magam karjai közé s elaludtam én is.
Remélem tetszik, bár nem lett a legizgalmasabb:) Holnap hozom a kövit, több izgalommal ;))
ui.: azért rövid, mert csak ennyire volt időm.
2013. január 18., péntek
Hetedik rész.
*Megan szemszöge*
@zaynmalik: Sajnálom...hiányzol @Megan_Higgins
Könnybe lábadtak a szemeim.
Ha tényleg sajnálja és hiányzom neki, akkor miért hazudott?
Eközben a többiektől is kaptam egy-egy 'hiányzol' tweet-et, aminek köszönhetően a követőim száma jócskán megnövekedett. De kaptam sok-sok utálkozó üzenetet is a directionerek-től vagy kicsodáktól, pedig nem is csináltam semmit.
Felhívtam a fiúkat, akik tökre örültek neki. Zayn végig hallgatott, egy szót se szólt.
Az egész hetem azzal telt, hogy zabáltam, gépeztem, zabáltam.
Komolyan, egy ronda tehén leszek.
Nem telt el egyetlen egy olyan nap se, hogy ne beszéltem volna a fiúkkal.
Ja, és rászoktam a cigire...Jenna jól le is ordibálta érte a fejem amikor meglátta, de ez van.
Nemsokára visszajönnek a fiúk...alig várom már, hogy újra megölelhessem őket...Zayn illata, Harry haja, Niall mosolya, Liam megnyugtató szavai, Louis hülyeségei, amit képes 0-24ig nyomni.
Igen, megszerettem ezt az 5 idiótát...fene se tudja hogyan, de imádom őket.
Az utolsó nap...Ma jönnek haza az amerikai turnéról, és a reptérről rögtön mennek egy koncertre, ami itt lesz Londonban. Meg kéne lepnem őket...
Eközben a fiúknál
*Zayn szemszöge*
Bárcsak...Bárcsak eljönne a reptérre....Ha odafutna hozzám, és megölelne....
De nincs rá semmi esély... az elmúlt 3 hétbe egy szót se kérdezett rólam, hogy meg vagyok e, jól vagyok e vagy valami...semmit...Ha ki is jönne a reptérre, levegőnek nézne...
- Bárcsak itt lenne Megan..-jött oda hozzám Harry amikor a csomagjainkért mentünk.
- Pont erre gondoltam....Tudod mekkora mázlista vagy? -kérdeztem szomorúan.
- Mert?
- Megan szeret téged.
- Téged is szeret, csak elcseszted...Ha nem hazudtál volna, most veled lenne....-mondta őszintén Harry.
És...tényleg így van. Miért kellet letagadnom?! Perrie miatt?! Ez most komoly?! Hogy lehettem ekkora idióta?! És erre csak most jöttem rá....
Mostmár pofám sincs Paul vagy Megan elé állni...
Megérkeztünk a stadionhoz...de nem fog sikerülni. Egyszerűen...lehetetlen hogy én most kiálljak és szerelmes dalokat énekeljek több száz fan előtt, mert elsírom magam...a szövegről már ne is beszéljünk...az elmúlt 3 hétben vagy harmincszor biztos elfelejtettem a szöveget...Paul rendesen le is cseszett. Bármennyire is gáz, de ez van...Én ma ki nem állok oda, az biztos. Nem fogok csalódást okozni újra a rajongóknak, pont Londonban.
Már épp szólni akartam Paul-nak, amikor valaki eltakarta a szemem hátulról.
- Nem vagy vicces Louis...-mondtam unottan, de az idegen nem akarta levenni a kezét a szememről és meg se szólalt.- Nem, Louis-nak nagyobb a keze...Jó srácok, feladom, csak engedjétek el a szemem.
Kezei még mindig a szememen voltak...ekkor éreztem csak meg az illatát...felismertem, hogy ki is ő.
- M-M-M-Megan...?-kérdeztem félénken.
Levette a kezét a szemeimről, majd egy puszit nyomott arcomra...Ő volt az.
- Hát te? Hogy-hogy itt vagy?-kérdeztem.-Azt hittem, megutáltál egy életre...
- Azt nem mondtam, hogy szeretlek. De mint látod, itt vagyok.-mondta szomorú mosollyal.
- Ha nem szeretnél, nem lennél itt.-vigyorodtam el.
- Csitt, inkább mondd el, hogy hol van a másik 4 idiótám.
- Valahol az öltözőjükben. De ne menj még el...Meg akarlak ölelni. -húztam vissza, s átöleltem. Annyira hiányzott már...
- Miért hazudtál?-nézett fel a szemembe. Láttam, hogy majdnem elsírja magát.
- Sajnálom...nem tudom....de megbántam, nagyon is. Kérlek...bocsáss meg, és kezdjünk mindent elölről, jó?
Nem szólt semmit, csak szorosan magához ölelt, amit én igennek vettem. Ezután elrohant a többi fiúhoz, én pedig meggondoltam magam, mégis kimentem énekelni, még pedig egy okból...
*Megan szemszöge*
Vártam, vártam, és vártam...A fiúk már vagy 30 perce kint voltak a színpadon. És be kell hogy valljam, nem is olyan rosszak...sőt.
Egy lassú szám következett, ami előtt Zayn szólt pá szót:
-Ezt a számot egy különleges lánynak küldöm. Ő ölelt meg utoljára, mielőtt feljöttem a színpadra. Miatta vagyok csak itt. Szeretlek...
A közönség hangos 'PERRIEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE' ordítozásba kezdett, de a fiúk és én tudtuk, hogy nem neki szól...szemeim könnybe lábadtak...Nem hiszem el, ennyi ember előtt ezt mondta. Lehet, hogy nem tudta mindenki, hogy nekem szól, de épp elég, hogy én tudtam.
Remélem tetszik, bár lehet hogy kicsit lapos lett :s de fogtok ti még meglepődni :D
Felhívtam a fiúkat, akik tökre örültek neki. Zayn végig hallgatott, egy szót se szólt.
Az egész hetem azzal telt, hogy zabáltam, gépeztem, zabáltam.
Komolyan, egy ronda tehén leszek.
Nem telt el egyetlen egy olyan nap se, hogy ne beszéltem volna a fiúkkal.
Ja, és rászoktam a cigire...Jenna jól le is ordibálta érte a fejem amikor meglátta, de ez van.
Nemsokára visszajönnek a fiúk...alig várom már, hogy újra megölelhessem őket...Zayn illata, Harry haja, Niall mosolya, Liam megnyugtató szavai, Louis hülyeségei, amit képes 0-24ig nyomni.
Igen, megszerettem ezt az 5 idiótát...fene se tudja hogyan, de imádom őket.
Az utolsó nap...Ma jönnek haza az amerikai turnéról, és a reptérről rögtön mennek egy koncertre, ami itt lesz Londonban. Meg kéne lepnem őket...
Eközben a fiúknál
*Zayn szemszöge*
Bárcsak...Bárcsak eljönne a reptérre....Ha odafutna hozzám, és megölelne....
De nincs rá semmi esély... az elmúlt 3 hétbe egy szót se kérdezett rólam, hogy meg vagyok e, jól vagyok e vagy valami...semmit...Ha ki is jönne a reptérre, levegőnek nézne...
- Bárcsak itt lenne Megan..-jött oda hozzám Harry amikor a csomagjainkért mentünk.
- Pont erre gondoltam....Tudod mekkora mázlista vagy? -kérdeztem szomorúan.
- Mert?
- Megan szeret téged.
- Téged is szeret, csak elcseszted...Ha nem hazudtál volna, most veled lenne....-mondta őszintén Harry.
És...tényleg így van. Miért kellet letagadnom?! Perrie miatt?! Ez most komoly?! Hogy lehettem ekkora idióta?! És erre csak most jöttem rá....
Mostmár pofám sincs Paul vagy Megan elé állni...
Megérkeztünk a stadionhoz...de nem fog sikerülni. Egyszerűen...lehetetlen hogy én most kiálljak és szerelmes dalokat énekeljek több száz fan előtt, mert elsírom magam...a szövegről már ne is beszéljünk...az elmúlt 3 hétben vagy harmincszor biztos elfelejtettem a szöveget...Paul rendesen le is cseszett. Bármennyire is gáz, de ez van...Én ma ki nem állok oda, az biztos. Nem fogok csalódást okozni újra a rajongóknak, pont Londonban.
Már épp szólni akartam Paul-nak, amikor valaki eltakarta a szemem hátulról.
- Nem vagy vicces Louis...-mondtam unottan, de az idegen nem akarta levenni a kezét a szememről és meg se szólalt.- Nem, Louis-nak nagyobb a keze...Jó srácok, feladom, csak engedjétek el a szemem.
Kezei még mindig a szememen voltak...ekkor éreztem csak meg az illatát...felismertem, hogy ki is ő.
- M-M-M-Megan...?-kérdeztem félénken.
Levette a kezét a szemeimről, majd egy puszit nyomott arcomra...Ő volt az.
- Hát te? Hogy-hogy itt vagy?-kérdeztem.-Azt hittem, megutáltál egy életre...
- Azt nem mondtam, hogy szeretlek. De mint látod, itt vagyok.-mondta szomorú mosollyal.
- Ha nem szeretnél, nem lennél itt.-vigyorodtam el.
- Csitt, inkább mondd el, hogy hol van a másik 4 idiótám.
- Valahol az öltözőjükben. De ne menj még el...Meg akarlak ölelni. -húztam vissza, s átöleltem. Annyira hiányzott már...
- Miért hazudtál?-nézett fel a szemembe. Láttam, hogy majdnem elsírja magát.
- Sajnálom...nem tudom....de megbántam, nagyon is. Kérlek...bocsáss meg, és kezdjünk mindent elölről, jó?
Nem szólt semmit, csak szorosan magához ölelt, amit én igennek vettem. Ezután elrohant a többi fiúhoz, én pedig meggondoltam magam, mégis kimentem énekelni, még pedig egy okból...
*Megan szemszöge*
Vártam, vártam, és vártam...A fiúk már vagy 30 perce kint voltak a színpadon. És be kell hogy valljam, nem is olyan rosszak...sőt.
Egy lassú szám következett, ami előtt Zayn szólt pá szót:
-Ezt a számot egy különleges lánynak küldöm. Ő ölelt meg utoljára, mielőtt feljöttem a színpadra. Miatta vagyok csak itt. Szeretlek...
A közönség hangos 'PERRIEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE' ordítozásba kezdett, de a fiúk és én tudtuk, hogy nem neki szól...szemeim könnybe lábadtak...Nem hiszem el, ennyi ember előtt ezt mondta. Lehet, hogy nem tudta mindenki, hogy nekem szól, de épp elég, hogy én tudtam.
Remélem tetszik, bár lehet hogy kicsit lapos lett :s de fogtok ti még meglepődni :D
2013. január 15., kedd
Díj és....
Sziasztok.!:)<3
A blog megkapta első díját Elena-tól !*-*
Nagyon köszönöm.!:))
Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot.
2. Válaszolj 11 kérdésre.
3. Írj 11 kérdést.
4. Küld tovább.
1. 11 dolog magamról...
1. Directioner vagyok.
2. Nincs kedvencem, de ha nagyonnagyon muszáj választani akkor Zayn és Niall.
3. Imádok blogolni.
4. Ez az ötödik blogom.
5. Félig-meddig Brat és Mixer vagyok.
6. Imádom a kutyáimat.
7. 15 leszek.
8. Eleinte directionator voltam.
9. Régebben utáltam Perrie-t.
10. Hülyén nevetek.
11. Ez a kedvenc blogom.(persze a sajátjaim közül.)
2. Válaszaim Elena kérdéseire:
1. Hány éves vagy?
15 leszek.
2. Mióta írsz?
1 éve.
3. Miért írsz?
Mert imádok.:)
4. Hány blogod volt/van?
5.
5. Ki a kedvenced a bandából (már ha van)?
Nincs nagyon, talán Zayn.
6. Szereted azt amit csinálsz?
Igen.
7. Milyen zenéket szeretsz?
Pop, rap, R&B.
8. Kedvenc könyved?
Nincs.
9. Kedvenc íród?
Nincs.
10. Hány blogot olvasol?
2-3.
11. Miért ezt a témát választottad a blogodnak amit választottál?
Mert nem egy sablonos lovestory. (legalábbis remélem...)
3. Kérdéseim:
1. Directioner vagy?
2. Van kedvenced?
3. Ha van, ki az?
4. Mióta blogolsz?
5. Hány blogod van/volt?
6. Kedvenc 1D szám?
7. Kedvenc film?
8. Szerinted melyik fiúhoz illesz a legjobban?
9. TMH vagy UAN?
10. Hány blogot olvasol?
11. Szerinted jól írsz?
4. A blogok akiknek küldöm...
Mirtill<3
Hajasbaba<3
És lenne még egy dolog...
Csak vasárnap hozok új részt, mert szombaton felvételi...:s
SZURKOLJATOK.!<33
xx
2013. január 13., vasárnap
Hatodik rész.
Sziasztok.!:)
Meghoztam az új részt.
Köszönöm szépen a komikat.!♥
Ésss már fel is tudtok iratkozni;)
Hope u like it ;)
zene
Egész nap csak bőgtem, egyedül. A fiúk dedikáláson voltak, nekem pedig végképp nem volt kedvem menni sehova. Beledobáltam a bőröndömbe a ruháimat és igyekeztem megbarátkozni a gondolattal, hogy az életem teljesen megváltozik. Visszamegyek az unalmas Londonba, ahol halálra fogom unni az életem. Ráadásul apám szerzett valahonnan egy repülőjegyet ma estére, tehát 7kor már repülök is...
Önsiratásom közbe megérkeztek a többiek.
- Megan....-dugta be a 4 fiú, Harry, Louis, Liam és Niall a fejét az ajtómon.- Tudjuk, hogy nem szereted a zenénket...de nem szeretnél eljönni velünk a ma esti koncertre? Tudod...az utolsó koncertre amin még itt vagy velünk...-mondták szomorúan.
- Srácok...sajnálom...De...-küszködtem a könnyeimmel.-Este 7kor indul a gépem.
A fiúk ledermedten álltak az ajtómban, majd odafutottak hozzám és megöleltek. Mindegyikük szeme megtelt könnyekkel, és én se bírtam sokáig sírás nélkül...
- Nem mehetsz el!-mondta Niall.
- Sajnálom...de fogunk még találkozni úgyis..Csak 3 hét, simán kibírjátok nélkülem.
Mosolyt erőltettem az arcomra, majd kibújtam szoros ölelésükből.
Megfogtam a bőröndömet, majd kisétáltam a konyhába. Zayn és apám voltak csak kint.
- Hogyan jutok el a reptérre? Hol a repülőjegyem?-kérdeztem mogorván.
- Hívok egy taxit. Itt a jegyed.-vágta hozzám a jegyet apám.- Miért vagy ilyen? Ez volt a legjobb döntés amit hozhattam volna ebben a helyzetben.
- Szóval hálás is legyek neked, hogy elküldesz?!
- Nem....De te se tettél volna mást. Így a legjobb.
- Ohh, tényleg?! Így a legjobb?! Senki se örül rajtatok kívül annak, hogy elmegyek.-néztem Zayn-re, aki leszegezett tekintettel turkált a kajájában.
- Jó, ebből nem nyitok vitát. Ideje indulnod, mert még a végén lekésed a géped...Szia.-köszönt el nagyon szeretetteljesen apám...
Megölelgettem mindenkit (kivéve őket), majd kiléptem a lakosztályból a bőröndömmel. Vártam a lift előtt...csak bambultam magam elé, amikor valaki megköszörülte a torkát mögöttem.
- Megan...izé...én...sajnálom.-bökte ki Zayn.
Figyelembe se vettem, beléptem a liftbe, s mielőtt becsukódtak volna az ajtók csak annyit mondtam:
- Ezt már sajnálhatod.
Fájdalmas tekintettel nézett rám, szemei könnyektől csillogtak.
De nem tudott érdekelni. Miatta kell elmenjek, csak ő tehet róla...Jó, én is, de ha ő kussol, akkor most nem lenne ez az egész.
Egyedül, magányosan várakoztam a reptéren...
Mindenkinek ott volt a családja, barátja/barátnője, én voltam csak egyes-egyedül...Se egy búcsúpuszi, se egy 'Jó utat.!'...Semmi.
Az út piszkosul fárasztó volt. Szétültem a fenekem, aludni nem bírtam és még a kaja is borzasztó volt.
De végre itt vagyok Londonban.... nem mintha úgy akarnám.
Ha végiggondolom eléggé ironikus az életem. Végig utáltam azt az 5 idiótát... 2 hete bármit megtettem volna, hogy ne kelljen velük legyek, most pedig bármit megtennék azért, hogy újra velük lehessek. Pedig a lelkem mélyén szerettem őket...vagyis csak 4et. Zayn valahogy....nem tudom, más volt. Sose tudtam úgy tekinteni rá, mint ha a bátyám lenne... csak úgy, mint pasi, vagy mint 'ellenség'.
Nagy gondolkodásom közben megérkeztem a régi házunkhoz...hiányzott már a saját szobám, de közel se annyira mint a fiúk.
Bedőltem az ágyamba, s azonnal el is aludtam.
Másnap reggel álmosan kóvályogtam ki a konyhában.
- Szia drágám!-köszöntött egy hatalmas öleléssel Jenna, aki a házvezetőnőnk, a pótanyukám és a legjobb barátnőm egyben.
- Mindjárt nem lesz drágád, mert megfullad...-nyögtem ki.
- Jaj, bocsánat!-engedett el szoros öleléséből.- Mesélj, miért jöttél haza? -kérdezte kíváncsi szemekkel.
Elmeséltem neki mindent...Hát, eléggé megdöbbent. Nem nevezhető öregnek, mert csak 30 éves, de sokkolta őt egyszerre ez a sok minden.
Kitárgyaltunk mindent, szokásosan teletömött kajával, majd felmentem a szobámba. Kinyitottam a laptopom, felmentem twitter-re, ahol újabb "meglepetés" fogadott...
Eközben a fiúknál....
*Zayn szemszöge*
Nem hiszen el...csak úgy itthagyott... Persze, megérdemeltem, de akkor is...
A koncerten többször is elfelejtettem a szövegem, miatta. Utána a hotelben pedig kitört a harmadik világháború.
- Miért kellett ezt csinálnod?-kérdezte Harry
- Most miattad ment el!-hibáztattak a többiek.
- Srácok, sajnálom...bármit megtennék, hogy viszajöhessen.
- Akkor mond meg most azonnal Paul-nak, hogy hazudtál!-követelte Harry
- Azt nem tehetem...
- Tessék?! Mert? Azt mondtad bármit megtennél, hogy itt lehessen! Akkor?! Ennyire gyáva vagy?!
- Nem, de se Perrie hírnevének, se nekem nem tenne jót, ha összejönnék vele.
- Chh....te tényleg nem vagy normális. Nem érdemled meg Megan-t, az biztos!-nézett rám lenézően Harry, majd mind a négyen elmentek.
Igazuk volt...De már nem tudok semmit se tenni...Vagy csak nem akarok?....
Meghoztam az új részt.
Köszönöm szépen a komikat.!♥
Ésss már fel is tudtok iratkozni;)
Hope u like it ;)
zene
Egész nap csak bőgtem, egyedül. A fiúk dedikáláson voltak, nekem pedig végképp nem volt kedvem menni sehova. Beledobáltam a bőröndömbe a ruháimat és igyekeztem megbarátkozni a gondolattal, hogy az életem teljesen megváltozik. Visszamegyek az unalmas Londonba, ahol halálra fogom unni az életem. Ráadásul apám szerzett valahonnan egy repülőjegyet ma estére, tehát 7kor már repülök is...
Önsiratásom közbe megérkeztek a többiek.
- Megan....-dugta be a 4 fiú, Harry, Louis, Liam és Niall a fejét az ajtómon.- Tudjuk, hogy nem szereted a zenénket...de nem szeretnél eljönni velünk a ma esti koncertre? Tudod...az utolsó koncertre amin még itt vagy velünk...-mondták szomorúan.
- Srácok...sajnálom...De...-küszködtem a könnyeimmel.-Este 7kor indul a gépem.
A fiúk ledermedten álltak az ajtómban, majd odafutottak hozzám és megöleltek. Mindegyikük szeme megtelt könnyekkel, és én se bírtam sokáig sírás nélkül...
- Nem mehetsz el!-mondta Niall.
- Sajnálom...de fogunk még találkozni úgyis..Csak 3 hét, simán kibírjátok nélkülem.
Mosolyt erőltettem az arcomra, majd kibújtam szoros ölelésükből.
Megfogtam a bőröndömet, majd kisétáltam a konyhába. Zayn és apám voltak csak kint.
- Hogyan jutok el a reptérre? Hol a repülőjegyem?-kérdeztem mogorván.
- Hívok egy taxit. Itt a jegyed.-vágta hozzám a jegyet apám.- Miért vagy ilyen? Ez volt a legjobb döntés amit hozhattam volna ebben a helyzetben.
- Szóval hálás is legyek neked, hogy elküldesz?!
- Nem....De te se tettél volna mást. Így a legjobb.
- Ohh, tényleg?! Így a legjobb?! Senki se örül rajtatok kívül annak, hogy elmegyek.-néztem Zayn-re, aki leszegezett tekintettel turkált a kajájában.
- Jó, ebből nem nyitok vitát. Ideje indulnod, mert még a végén lekésed a géped...Szia.-köszönt el nagyon szeretetteljesen apám...
Megölelgettem mindenkit (kivéve őket), majd kiléptem a lakosztályból a bőröndömmel. Vártam a lift előtt...csak bambultam magam elé, amikor valaki megköszörülte a torkát mögöttem.
- Megan...izé...én...sajnálom.-bökte ki Zayn.
Figyelembe se vettem, beléptem a liftbe, s mielőtt becsukódtak volna az ajtók csak annyit mondtam:
- Ezt már sajnálhatod.
Fájdalmas tekintettel nézett rám, szemei könnyektől csillogtak.
De nem tudott érdekelni. Miatta kell elmenjek, csak ő tehet róla...Jó, én is, de ha ő kussol, akkor most nem lenne ez az egész.
Egyedül, magányosan várakoztam a reptéren...
Mindenkinek ott volt a családja, barátja/barátnője, én voltam csak egyes-egyedül...Se egy búcsúpuszi, se egy 'Jó utat.!'...Semmi.
De végre itt vagyok Londonban.... nem mintha úgy akarnám.
Ha végiggondolom eléggé ironikus az életem. Végig utáltam azt az 5 idiótát... 2 hete bármit megtettem volna, hogy ne kelljen velük legyek, most pedig bármit megtennék azért, hogy újra velük lehessek. Pedig a lelkem mélyén szerettem őket...vagyis csak 4et. Zayn valahogy....nem tudom, más volt. Sose tudtam úgy tekinteni rá, mint ha a bátyám lenne... csak úgy, mint pasi, vagy mint 'ellenség'.
Nagy gondolkodásom közben megérkeztem a régi házunkhoz...hiányzott már a saját szobám, de közel se annyira mint a fiúk.
Bedőltem az ágyamba, s azonnal el is aludtam.
Másnap reggel álmosan kóvályogtam ki a konyhában.
- Szia drágám!-köszöntött egy hatalmas öleléssel Jenna, aki a házvezetőnőnk, a pótanyukám és a legjobb barátnőm egyben.
- Mindjárt nem lesz drágád, mert megfullad...-nyögtem ki.
- Jaj, bocsánat!-engedett el szoros öleléséből.- Mesélj, miért jöttél haza? -kérdezte kíváncsi szemekkel.
Elmeséltem neki mindent...Hát, eléggé megdöbbent. Nem nevezhető öregnek, mert csak 30 éves, de sokkolta őt egyszerre ez a sok minden.
Kitárgyaltunk mindent, szokásosan teletömött kajával, majd felmentem a szobámba. Kinyitottam a laptopom, felmentem twitter-re, ahol újabb "meglepetés" fogadott...
Eközben a fiúknál....
*Zayn szemszöge*
Nem hiszen el...csak úgy itthagyott... Persze, megérdemeltem, de akkor is...
A koncerten többször is elfelejtettem a szövegem, miatta. Utána a hotelben pedig kitört a harmadik világháború.
- Miért kellett ezt csinálnod?-kérdezte Harry
- Most miattad ment el!-hibáztattak a többiek.
- Srácok, sajnálom...bármit megtennék, hogy viszajöhessen.
- Akkor mond meg most azonnal Paul-nak, hogy hazudtál!-követelte Harry
- Azt nem tehetem...
- Tessék?! Mert? Azt mondtad bármit megtennél, hogy itt lehessen! Akkor?! Ennyire gyáva vagy?!
- Nem, de se Perrie hírnevének, se nekem nem tenne jót, ha összejönnék vele.
- Chh....te tényleg nem vagy normális. Nem érdemled meg Megan-t, az biztos!-nézett rám lenézően Harry, majd mind a négyen elmentek.
Igazuk volt...De már nem tudok semmit se tenni...Vagy csak nem akarok?....
2013. január 11., péntek
Ötödik rész.
Megittam a kávémat, majd bekopogtam Liam szobájába.
- Hát te? Hogy-hogy egyedül vagy?! Danielle hol van?-kérdeztem mikor kinyitotta az ajtót.
- El kellett mennie, Eleanor-al együtt...-mondta kedvtelenül.
- Oooooh, akkor Perrie is elmegy?-csillantak meg a szemeim.
- Ehhh....nem, ő még marad....Na, de miért jöttél?
- Hát..izé...pletykálni.
- Hallgatlak.-mondta vigyorogva.
- Szóval....üvegeztünk még valamelyik nap este..és Zayn lesmárolt....
- Ez komoly?! De...
- Csitt, lesz még jobb is. -vágtam szavába.
És elmeséltem neki mindent, a Zarry-igérettől a Harry-s kalandig.
- Azzz igen...nem néztem volna ki belőled...-döbbent le Liam.
- Hát én se magamból...De ugye te nem fogsz utálni?-néztem rá lebiggyesztett ajkakkal.
- Dehogy is! Mindig is te leszel az én egyetlen hugicám.-mondta mosolyogva s magáhozhúzott.
Jó érzés volt, hogy legalább Liam nem ítélt el...
Amint kimentem a szobából Louis azonnal 'letámadott'.
- Ez most komolyan igaz?-kérdezte
- Ne már...te is tudod? Mekkora egy pletykafészkek vagytok...
- Naa, akkor igaz?
- Igen, igaz. Vagyis....mit tudsz egyáltalán?
- Zayn-el beszéltem tegnap, mert hallottam, hogy üvöltöztök...és elmondott mindent.
- De jó...senki se tudd kussolni?!
- Héé, nyugi....Ettől még ugyanúgy a hugink maradsz.-ölelt magához.
- Deh...én a régi Megan akarok lenni! Az a Megan, aki utált titeket!
- Hmm....nekem a mostani Megan sokkal szimpibb.-mosolygott rám édesen.
Micsoda? Jézusom, én ilyeneket mondok LOUIS-RA, hogy ÉDESEN mosolygott?! Na jóóó, én tényleg bediliztem....
Bevonultam a szobámba twitterezni, ahol meglepő dolgot találtam.
Zayn tweetel-t valamit, csak egy szócskát: ribanc.
Szerencsére nem konkrétan nekem, de így is tudtam hogy nekem szól....
- Jössz velünk bulizni?-kérdezte az ajtóból Harry, félénken.
- Most?!
Úgy elszaladt a kockulással az idő, hogy észre se vettem és már beesteledett.
- Hát nem most....Fél óra múlva.
- Rendben, kész leszek.-válaszoltam s elkezdtem készülődni.
Csak azért is kitettem magamért...Nehogymár azt lássa Zayn, hogy miatta vagyok magam alatt...
- Szép vagy.-mosolygott rám Liam amikor kiléptem az ajtón.
- Indulhatunk végre?-nyavalygott Zayn
- Kuss már.-mormogta oda neki Harry.
Zayn megforgatta a szemeit majd elindultunk.
Egész jól telt a buli, és be is engedtek....
- Amúgy, Perrie hol van? Liam azt mondta marad, de nem láttam sehol. Nem mintha hiányolnám...-kérdeztem Harry-től.
- A bandájukkal vannak valahol....
- Jaaa....És...Lehet hogy nem tudod a választ, meg nem is ez a legjobb időpont hogy megkérdezzem de...
- Azt akarod kérdezni, hogy Zayn szereti e Perrie-t?-nézett rám vigyorogva Harry.
- Hééé, honnan tudtad?!-duzzogtam
- Megan...akármennyire is utálod a csajt, féltékeny vagy rá, mert Zayn vele van, nem pedig veled.
- Ez nem igaz! Csak megkérdeztem, mert egy hárpia...
- Ne tagadd...látom rajtad, hogy érzel valamit Zayn iránt...
- Igazad van...Érzek iránta valamit. Mégpedig gyűlöletet.-mondtam ridegen.
- Hát, te tudod....Amúgy nem tudom, hogy szereti e, de hogy hosszú távra nem tervez azzal a nőszeméllyel az biztos...
Örültem Harry válaszának, mert én is így gondoltam. De...Zayn akkor miért van vele?! Oké, tudom, miért érdekel ez engem stb...
Azért érdekel, mert attól még, hogy egy bunkó paraszt kicseszettül jól néz ki....És százszor különb csajt is megkaphatna mint Perrie...de ha ilyen köcsög, megérdemli.
Gondolataimból Louis zökkentett ki, amikor a kezembe nyomta az első, második, majd harmadik pohár italt és később és elvonszolt táncolni.
Egész jól telt az este, bár a reggelemről ez nem igazán mondható el...
Kimentem a konyhába, ahol Harry, Zayn, Perrie és apám ült, elég komolyan.
- Megan, beszélnünk kell.-kezdett bele a mondandójába apám, én pedig pontosan tudtam miről akar velem beszélni.
- Apa....figyelj...
- Nem, itt és most letisztázzuk a dolgokat. Most akkor pontosan mi is történt?
- Nem vagyok köteles beszámolni arról, hogy kivel és mit csinálok!
- Dehogynem! Most el fogod mondani!-üvöltötte
- Ahj...Még régebben Zayn megcsókolt...aztán Harry-vel....lefeküdtünk...ennyi.- böktem ki félvállról.
- Hát pedig itt mást állítanak...
- Mi?!-nézem értetlenül.
- Nem volt semmien csók.-mondta Zayn miközben a földet nézte.
- Mi?! Te most komolyan letagadod?! Chhh, ez kész...-hőbörögtem.
- Mit tagadnék le?! Világosan megmondtam, hogy nem volt semmi.-ismételte meg magát Zayn.
- Zayn, te is tudod, hogy ez nem igaz.-mondta Harry
- Hálleluja, végre egy normális ember...-mondtam
- Kuss Harry. Nem volt semmi.-sziszegte Zayn
- Ne csináld már ezt....Valld be!-mondta idegesen Harry
- Nem hallottad?! Nem fog semmit se bevallani, mert nem csinált semmit!-szállt be a veszekedésbe Perrie.
- Hééé, te meg ne szólalj! Egyáltalán mit keresel itt?! Ez csak hármunkra tartozik, rád nem!-csitítottam le.
- Perrie marad. Viszont Megan, te mész. Mégpedig vissza Angliába.-jelentette ki apám.
- Hogy mi?!-szólaltunk megy mind a hárman egyszerre Zayn-el és Harry-vel.
- Ezaz!-örvendezett Perrie
- Holnap este visszarepülsz Londonba. Örülök, hogy összebarátkoztál a fiúkkal, de azért ennyire nem kéne...-célozgatott apám.
- De...de...de...Nem mehetsz el!-tiltakozott Harry
- Márpedig el fog menni!-jelentette ki újra apám.
Megöleltem Harry-t, majd befutottam a szobámba és a párnák közé temettem arcom. Tudtam, hogy amit apám egyszer elhatároz, az úgy is lesz....
Negyedik rész.
Sziasztok.!:)
Bocsi, hogy csak ma hoztam, de nem értem rá..
De lehet hogy ma hozok még egyet;)
Hope u like it;)
- H...H...Harry...-mit keresel itt?!-hebegtem csodálkozva
- Baj?-kérdezte kaján vigyorral
- Nem, csak...meglepődtem.
Kezei még mindig derekamon voltak.
- Csinos vagy ebbe a ruhába. De...tudod hogy lennél még csinosabb?
- Öhh, hogy?-éreztem ahogy elvörösödöm.
- Ruha nélkül.-húzott magához.
- Ehhh....De nincs sok esély arra, hogy engem valaha is ruha nélkül láss...na meg nem is akarnál...ahogy kinézek...-hajtottam le a fejem.
- Szép vagy, hidd el.-nézett mélyen a szemembe. Felnéztem Harry-re aki abban a pillanatban ajkaimra tapadt. Finoman lefektetett az ágyra, majd elkezdte lehámozni rólam a ruhámat......
A...Khm...kis..hancúrozás után borzasztóan éreztem magam...
Mi a faszt csinálok?! Ráadásul Harry-vel?! Ez....ez nem én vagyok...rohadtul nem....
Kicsoszogtam a konyhába ahol csak Zayn volt, kivételesen felöltözve.
- Miért lógatod az orrod, Kicsilány?-kérdezte miközben államnál fogva felemelte a fejem.
- Utáljuk egymást, nem?
- Jaj ne csináld már ezt...
- Zayn...én nem ilyen vagyok... nem smárolok részegen és alszok a földön...
- De ettől még nem történt semmi. Nem olyan nagy cucc...
- De..nem az...mindegy.
- Nem mindegy. Mondd, ha már belekezdtél!
- Nem....ezzz....ezt nem mondhatom el.
- Megan....mond már el, addig úgyse hagylak békén.
- Kössz...szóval...hát...én...lefeküdtem....Harry-vel.-borultam Zayn vállára, aki ahogy kimondtam az utolsó szót eltolt magától.
- TESSÉK?!- förmedt rám.
- Én...olyan hülye voltam...tudom...csak...
- Nem...nem hülye voltál, hanem ribanc.
- Mi van?! Te most leribancoztál?!-üvöltöttem le a fejét.
- Ahammm...-mondta flegmán.
Nem tudtam mit mondani...hiába mondtam volna bármit is...úgyis Zayn-nek lett volna igaza. Szar kimondani, de így van.
Majdhogynem bőgve mentem be a szobámba s rögtön bedőltem az ágyba.
Nem hiszem el...Pont Zayn mondta ezt..pont Ő...
Reggel kisírt szemmel, sminkmaradványokkal a fejemen kisétáltam a fürdőbe s próbáltam életet lehelni magamba.
'Nem szabad, hogy sírni lásson az a pöcs.'-mondogattam.
Feltettem egy kávét majd leültem a konyhába s kapcsolgatni kezdtem a tévét.
- Jó reggelt csitrike!-köszönt nagy vigyorral Perrie.
- Jobbat...
- Hmm...Mit szólnál, ha előléptetnélek ribikének?
- Mivan?!-kérdeztem csodálkozva.
- Hallottam a kis kalandodról Harry-vel.-kacsintott.
Ledermedtem. Zayn elárult.
De nem hagyhattam, hogy Perrie "legyőzzön"... Ha már tudja a Harry-s dolgokat, tudjon meg mindent.
- Hmm...és azt tudod, hogy a pasid..hát..hogy is mondjam...-húztam az agyát.
- Mi a bajod Zayn-el?
- Bajom nincs vele...de neki sincs velem ezekszerint....
- Na ne játszadozz itt velem te ribanc. Bökd ki!
- Aznap este...amikor reggel kint találtál minket a nappaliba, a földön....volt bennünk egy kis pia is... éssss...Zayn lesmárolt.-mondtam gúnyos mosollyal az arcomon.
Perrie arcáról viszont eltűnt a magabiztos vigyor, arca lefagyott.
- Te..Te...Tessék?-hebegte.
- Jól hallottad drágaságom.-kacsintottam s faképnél hagytam.
Semmi nem tudta letörölni arcomról a vigyort.
Egyenlőre...
Bocsi, hogy csak ma hoztam, de nem értem rá..
De lehet hogy ma hozok még egyet;)
Hope u like it;)
- H...H...Harry...-mit keresel itt?!-hebegtem csodálkozva
- Baj?-kérdezte kaján vigyorral
- Nem, csak...meglepődtem.
Kezei még mindig derekamon voltak.
- Csinos vagy ebbe a ruhába. De...tudod hogy lennél még csinosabb?
- Öhh, hogy?-éreztem ahogy elvörösödöm.
- Ruha nélkül.-húzott magához.
- Ehhh....De nincs sok esély arra, hogy engem valaha is ruha nélkül láss...na meg nem is akarnál...ahogy kinézek...-hajtottam le a fejem.
- Szép vagy, hidd el.-nézett mélyen a szemembe. Felnéztem Harry-re aki abban a pillanatban ajkaimra tapadt. Finoman lefektetett az ágyra, majd elkezdte lehámozni rólam a ruhámat......
A...Khm...kis..hancúrozás után borzasztóan éreztem magam...
Mi a faszt csinálok?! Ráadásul Harry-vel?! Ez....ez nem én vagyok...rohadtul nem....
Kicsoszogtam a konyhába ahol csak Zayn volt, kivételesen felöltözve.
- Miért lógatod az orrod, Kicsilány?-kérdezte miközben államnál fogva felemelte a fejem.
- Utáljuk egymást, nem?
- Jaj ne csináld már ezt...
- Zayn...én nem ilyen vagyok... nem smárolok részegen és alszok a földön...
- De ettől még nem történt semmi. Nem olyan nagy cucc...
- De..nem az...mindegy.
- Nem mindegy. Mondd, ha már belekezdtél!
- Nem....ezzz....ezt nem mondhatom el.
- Megan....mond már el, addig úgyse hagylak békén.
- Kössz...szóval...hát...én...lefeküdtem....Harry-vel.-borultam Zayn vállára, aki ahogy kimondtam az utolsó szót eltolt magától.
- TESSÉK?!- förmedt rám.
- Én...olyan hülye voltam...tudom...csak...
- Nem...nem hülye voltál, hanem ribanc.
- Mi van?! Te most leribancoztál?!-üvöltöttem le a fejét.
- Ahammm...-mondta flegmán.
Nem tudtam mit mondani...hiába mondtam volna bármit is...úgyis Zayn-nek lett volna igaza. Szar kimondani, de így van.
Majdhogynem bőgve mentem be a szobámba s rögtön bedőltem az ágyba.
Nem hiszem el...Pont Zayn mondta ezt..pont Ő...
Reggel kisírt szemmel, sminkmaradványokkal a fejemen kisétáltam a fürdőbe s próbáltam életet lehelni magamba.
'Nem szabad, hogy sírni lásson az a pöcs.'-mondogattam.
Feltettem egy kávét majd leültem a konyhába s kapcsolgatni kezdtem a tévét.
- Jó reggelt csitrike!-köszönt nagy vigyorral Perrie.
- Jobbat...
- Hmm...Mit szólnál, ha előléptetnélek ribikének?
- Mivan?!-kérdeztem csodálkozva.
- Hallottam a kis kalandodról Harry-vel.-kacsintott.
Ledermedtem. Zayn elárult.
De nem hagyhattam, hogy Perrie "legyőzzön"... Ha már tudja a Harry-s dolgokat, tudjon meg mindent.
- Hmm...és azt tudod, hogy a pasid..hát..hogy is mondjam...-húztam az agyát.
- Mi a bajod Zayn-el?
- Bajom nincs vele...de neki sincs velem ezekszerint....
- Na ne játszadozz itt velem te ribanc. Bökd ki!
- Aznap este...amikor reggel kint találtál minket a nappaliba, a földön....volt bennünk egy kis pia is... éssss...Zayn lesmárolt.-mondtam gúnyos mosollyal az arcomon.
Perrie arcáról viszont eltűnt a magabiztos vigyor, arca lefagyott.
- Te..Te...Tessék?-hebegte.
- Jól hallottad drágaságom.-kacsintottam s faképnél hagytam.
Semmi nem tudta letörölni arcomról a vigyort.
Egyenlőre...
2013. január 7., hétfő
Harmadik rész
Sziasztok.!:)
Meg is hoztam az új rész, mivel a negyediket csak csütörtökön fogom tudni hozni.
Hope u like it ;)
Niall elvonult aludni, én pedig pörgettem. És persze kire?! Hát persze hogy magamra.
- Faszomat.. -káromkodtam mire a fiúk felnevettek.
- Akkor....hhmmm...felteszek 5 kérdést és válaszolj rá. De őszintén!-kacsintott Harry.
- Oké, kezdjük.
- Van pasid?
- Nincs.
- Szűz vagy még?
- Nem.
- Tényleg nem?
- Tényleg.-nevettem
- Lefeküdnél velem vagy Zayn-el?
- Nem válaszolok.
- Naaa, ez nem fair.
- Ez van.-nevettem.
- Hmm...akkor... fogadjunk, hogy nem tudsz meginni 5 pohár pálinkát.
- Arról volt szó, hogy kérdezgetsz, nem pedig hogy leitatsz....
- Gyáva.-nyújtotta ki nyelvét Zayn
Gyáva?! Én?! Soha. Felálltam és kivettem egy üveg pálinkát, majd hoztam 3 poharat.
- Minek 3 pohár?-kérdezték.
- Nem fogok egyedül inni. Ha én seggrészek leszek, akkor legyetek azok ti is.
Megfogták a poharaikat, majd töltöttem mindenkinek. A harmadik pohár után Harry-nek ötlete támadt.
- Elég lesz ennyi pia...Bevállalós vagy csajszi. 2 pasival, részegen...Ki tudja mi lesz itt. Folytassuk a felelsz vagy merszet!
Pörgetünk, Zayn-re mutatott az üveg.
- Csókold meg Megant!-kiáltott fel Harry
- Mi?! Neeeeeeeeeeeeeeeeeeem!-tiltakoztam, de nem tudtam sokáig mert Zayn ajkaimra tapadt. Visszacsókoltam és akaratlanul is a hajába túrtam.
- Élvezted, mi?-kérdezte kaján vigyorral
- Csitt...
- Megígérsz valamit?-kérdezte Harry
- Meg.
- Bármit is fogok kérdezni, belemész?
- Igen, csak bökd már ki...
- Ha legközelebb megyünk bulizni...velünk tartasz egy édeshármasban, jó? Zayn, te meg én.!-kérdezte s arcára perverz vigyor húzódott.
- Hmm...rendben.-kacsintottam.-De most megyek aludni...
Fel akartam állni, de úgylátszik túl sokat ittam, és visszahuppantam a földre. Zayn magáhozhúzott, majd mellkasára tettem fejem. Így aludtunk el, a földön, hármasban.
Reggel iszonyatos visításra ébredtem.
- Zayn Jawadd Malik! Mi a szart csinálsz te itt, ezzel a csitrivel?-nyávogott Perrie
- Mi a szar?! Ki a faszom ordibál?!-kelt fel Harry
- Hidd el Harry, a faszod szebben ordibálna mint ez a nőszemély....-fintorogtam mire Harry-ből kitört a röhögés.
- Elkussolhatsz csitrike.-nyafogott tovább.
- Elkussolhatok, de nem fogok.
- Mi történt?-mormogta Zayn miközben ébredezett.
- Én is ezt kérdezem. Mit csináltál te itt?-kérdezte Perrie.
- Öhh....nem tudom...vagyis...emlékszem mi történt tegnap...de inkább hagyjuk.-mondta zavarodottan s feltápászkodott a szőnyegről. Perrie mérgesen elhúzott, majd Zayn közelebb hajolt hozzám.
- Jó volt a tegnap este. De még mindig utállak.-suttogta vigyorogva.
- Én is.-mosolyogtam vissza
Bementem a szobámba és bedőltem az ágyba. Nem sokáig pihenhettem, apám kiabálni kezdett velem:
- Megan! Mi a francot csináltatok ti este?! Zayn és Harry másnapos, pedig interjúra kéne menniük!
- Nyugivan....Nem én itattam le őket.... ők engem. Amúgy felvesznek egy napszemüveget és kész.
- Szóval nem is vagytok már olyan rosszba?-kérdezősködött tovább apám.
- Még mindig utálom őket....
- Akkor miért aludtál velük?! De ugye nem történt semmi?!
- Apa, nyugi, nem. De ha történt volna se mondanám meg....
- Ne szemtelenkedj velem! Inkább gyere reggelizni....-mondta és kivonult a szobámból.
A konyhában Harry és Zayn kajált már csak, a többiek lent vártak árjuk. Hál' Istennek mára "szabadnapot" kaptam, ergó nem kell a fiúkkal lennem, ígyhát úgy döntöttem, hogy elmegyek várostnézni és vásárolgatni.
Mikor visszaértem a lakosztályunkba még senki se volt ott. 'Valószínűleg még az interjún vannak.'-gondoltam magamba. Kihasználtam az alkalmat és felpróbáltam a ruhákat amiket vettem. Épp egy tapadós miniruhába nézegettem magam, amikor valaki a derekam köré fonta kezeit....
2013. január 6., vasárnap
Második rész.
Sziasztok!
Köszönöm a komikat.:))
Meg is hoztam az új részt.
Hope u like it ;)
Beültünk egy hatalmas, sötétített ablakos kocsiba, ahol Harry már be is vedelt egy pohár vodkát.
A szórakozóhelyre érve a fiúk azonnal rohantak is be én meg vonultam utánuk.
- Hova-hova, hölgyem?-kérdezte egy gorilla a bejáratnál.
- A fiúkkal vagyok!
- Az rendben van, de mutassa kérem az igazolványát.
- Hát...az most nincs nálam. De már 19 múltam.-mondtam magabiztosan
- Nos, nekem van egy olyan érzésem, hogy még 18 sem vagy.
- Kussoljon, és engedjen be!-förmedtem rá
A biztonsági őr csak nevetett majd lazán odébtolt.
Ezt nem hiszem el....Egyszer vesznek rá, hogy velük bulizzak, és még kedvem is lett volna hozzá, erre nem engednek be. Fasza...na mindegy, visszamegyek a hotelbe és alszok egyet.
Mikor felértem, bekövetkezett a végzet, El, Dani és Perrie személyében.
- Hát ti?! Mit kerestek itt?-kérdeztem cseppet se barátságosan. Dani-t még szerettem, El semleges volt, Perrie-t viszont ki nem álhattam.
- Zavar, csitrike?-kérdezte Perrie. Csitrikének hívott mindig, amikor apám nem hallotta. Tőle bezzeg félt a kis ribanc...
- Igen, eléggé...
Dani és Eleanor elmentek iszogatni, nem bírták hallgatni ahogy veszekszünk.
- Amúgy miért öltöztél ki? Ebbe a ruhába nagy a segged.-lökte oda bunkón.
- Igen? Nagy a seggem? Hmmm...pedig a fiúkat sikerült lenyűgöznöm.-kacsintottam.
- Oh igen? Akkor miért nem velük vagy?
- Mert nem engedtek be a biztonságiak. De legalább nem kell azokkal a barmokkal lennem.
- Hahh, nem engedtek be. Megesik, csitrikém, megesik. Túl pici vagy még ehhez. -nevetett fel ördögien
- Kuss.
- Velem te ne beszélj így mert....
- Mert mi lesz?-vágtam szavába.
- Meg bánod még, hogy ujjat húztál velem, csitrike...
Figyelmen kívül hagytam Perrie-t és bementem a szobámba egy nagy tál popcorn-al. Hiába kapcsolgattam a tv-t, nem volt benne semmi érdekes, úgyhogy bealudtam.
Másnap reggel 10 körül ébredtem fel, mindenki aludt még. Kivánszorogtam a konyhába egy kávéért ahol nem várt látvány fogadott.
- Zayn! Harry! Basszátok meg, szólhattatok volna, hogy egy szál alsógatyába vagytok!-kiabáltam rájuk.
- Nyugi van. Éssss....ne mond, hogy nem tetszik.-kacsintott Harry. Éreztem, hogy vörösödöm, úgyhogy inkább elfordultam és a kávémmal törődtem.
- Csinálsz nekem is?-hajolt fölém Zayn.
- Pfejjj, de pia szagod van!-förmedtem rá
- Hát jó volt a tegnapi buli...Apropó, nem láttalak sehol. Szépen meglógtál.
- Nem lógtam meg...Nem engedtek be...-mormogtam, mire Zayn elvigyorodott.
- Akkor legközelebb is jössz velünk.-kacsintott Harry s kiment a konyhából, én pedig egyedül maradtam a boxeres-Zayn-el.
- Amúgy...nem tudom, hogy észrevetted e, de kivételesen sikerült normálisan beszélgetnünk.-nevettem.
- Tényleg....De ehhez ne szokj hozzá.-nevette el magát ő is.
- Zayniiiiiiiiii!-kiabált Perrie. -Hol vagy drágám?
- Jézus....-mondtam s kisétáltam a konyhából.
- Hova-hova csitrike?-kérdezte Perrie
- Kuss.-vetettem oda s már ott se voltam. Hogy ezek után hogy enyelegtek, nem tudom, de nem is érdekel.
Este szokásosan koncert volt, amit én füldugóval unatkoztam végig.
- Belehalnál, ha kivennéd ezeket a füledből?-kérdezte Perrie
- Igen, belehalnék. Amúgymeg mit érdekel, hogy mit csinálok?!
Perrie nem felelt semmit, csak elment. Imádtam vele veszekedni, mert mindig én nyertem.
- Megan, gyere!-szólt apám. Mivanmár, ma mindenkinek baja van velem?!
- Mi az?-kérdeztem
- Vedd ki ezeket a füledből és gyere.-mondta s megragadta a kezem.
Kivettem a füldugókat és mentem utána. Egyenesen fel akart cipelni a színpadra.
- Na nem! Én ki nem megyek oda! Még az kéne, hogy az 5 kis tökéletességgel álljak egy színpadon...-tiltakoztam.
- Ne csináld már! Jössz és kész!-s felcibált.
- És akkor jöjjenek azok, akiknek köszönhetjük, hogy ma itt vagyunk....!-konferált fel minket Harry.
Egy csomó fodrász, sminkes, testőr, stylist volt a színpadon, és persze a 3 grácia, El, Dani és Perrie. Mindenki meghajolt, majd végre lejöhettünk onnan.
Egy csöppet azért megható, mennyien rajonganak értünk....De egy könnycseppet se fogok hullajtani ezek miatt.
A backstage-ban szokásosan körülugrálták őket, majd végre visszamehettünk a hotelbe.
-Mit csináljunk?-kérdezte Louis
-Menjünk aludni, légyszi...-nyafogta Eleanor.
Így hát Eleanor-ék elmentek aludni, Dani-ék és Zayn-ék is nyugovóra tértek.
- Akkor...üvegezünk?-kérdezte Harry
- 3-asba nem lesz kicsit unalmas?-kérdeztem
- Hmmm, ha rajtam múlik nem.-mondta perverz vigyorral Harry
Pár unalmas kérdés után már menni akartam, de kijött valaki az egyik szobából.
- Zayn, te meg mit keresel itt?-kérdeztem
- Unalmas Perrie?-nevetett fel Harry
- Eléggé...de erről kuss.-tette mutatóujját a szája elé.-Mit csináltok?
- Üvegezünk...-mondta szegény Niall kedvtelenül.- De én inkább elmegyek aludni, nem vagytok túl izgalmasak...-s ezzel bement lefeküdni.
Pedig ha tudta volna, hogy miről marad le.... ;)
Köszönöm a komikat.:))
Meg is hoztam az új részt.
Hope u like it ;)
Beültünk egy hatalmas, sötétített ablakos kocsiba, ahol Harry már be is vedelt egy pohár vodkát.
A szórakozóhelyre érve a fiúk azonnal rohantak is be én meg vonultam utánuk.
- Hova-hova, hölgyem?-kérdezte egy gorilla a bejáratnál.
- A fiúkkal vagyok!
- Az rendben van, de mutassa kérem az igazolványát.
- Hát...az most nincs nálam. De már 19 múltam.-mondtam magabiztosan
- Nos, nekem van egy olyan érzésem, hogy még 18 sem vagy.
- Kussoljon, és engedjen be!-förmedtem rá
A biztonsági őr csak nevetett majd lazán odébtolt.
Ezt nem hiszem el....Egyszer vesznek rá, hogy velük bulizzak, és még kedvem is lett volna hozzá, erre nem engednek be. Fasza...na mindegy, visszamegyek a hotelbe és alszok egyet.
Mikor felértem, bekövetkezett a végzet, El, Dani és Perrie személyében.
- Hát ti?! Mit kerestek itt?-kérdeztem cseppet se barátságosan. Dani-t még szerettem, El semleges volt, Perrie-t viszont ki nem álhattam.
- Zavar, csitrike?-kérdezte Perrie. Csitrikének hívott mindig, amikor apám nem hallotta. Tőle bezzeg félt a kis ribanc...
- Igen, eléggé...
Dani és Eleanor elmentek iszogatni, nem bírták hallgatni ahogy veszekszünk.
- Amúgy miért öltöztél ki? Ebbe a ruhába nagy a segged.-lökte oda bunkón.
- Igen? Nagy a seggem? Hmmm...pedig a fiúkat sikerült lenyűgöznöm.-kacsintottam.
- Oh igen? Akkor miért nem velük vagy?
- Mert nem engedtek be a biztonságiak. De legalább nem kell azokkal a barmokkal lennem.
- Hahh, nem engedtek be. Megesik, csitrikém, megesik. Túl pici vagy még ehhez. -nevetett fel ördögien
- Kuss.
- Velem te ne beszélj így mert....
- Mert mi lesz?-vágtam szavába.
- Meg bánod még, hogy ujjat húztál velem, csitrike...
Figyelmen kívül hagytam Perrie-t és bementem a szobámba egy nagy tál popcorn-al. Hiába kapcsolgattam a tv-t, nem volt benne semmi érdekes, úgyhogy bealudtam.
Másnap reggel 10 körül ébredtem fel, mindenki aludt még. Kivánszorogtam a konyhába egy kávéért ahol nem várt látvány fogadott.
- Zayn! Harry! Basszátok meg, szólhattatok volna, hogy egy szál alsógatyába vagytok!-kiabáltam rájuk.
- Nyugi van. Éssss....ne mond, hogy nem tetszik.-kacsintott Harry. Éreztem, hogy vörösödöm, úgyhogy inkább elfordultam és a kávémmal törődtem.
- Csinálsz nekem is?-hajolt fölém Zayn.
- Pfejjj, de pia szagod van!-förmedtem rá
- Hát jó volt a tegnapi buli...Apropó, nem láttalak sehol. Szépen meglógtál.
- Nem lógtam meg...Nem engedtek be...-mormogtam, mire Zayn elvigyorodott.
- Akkor legközelebb is jössz velünk.-kacsintott Harry s kiment a konyhából, én pedig egyedül maradtam a boxeres-Zayn-el.
- Amúgy...nem tudom, hogy észrevetted e, de kivételesen sikerült normálisan beszélgetnünk.-nevettem.
- Tényleg....De ehhez ne szokj hozzá.-nevette el magát ő is.
- Zayniiiiiiiiii!-kiabált Perrie. -Hol vagy drágám?
- Jézus....-mondtam s kisétáltam a konyhából.
- Hova-hova csitrike?-kérdezte Perrie
- Kuss.-vetettem oda s már ott se voltam. Hogy ezek után hogy enyelegtek, nem tudom, de nem is érdekel.
Este szokásosan koncert volt, amit én füldugóval unatkoztam végig.
- Belehalnál, ha kivennéd ezeket a füledből?-kérdezte Perrie
- Igen, belehalnék. Amúgymeg mit érdekel, hogy mit csinálok?!
Perrie nem felelt semmit, csak elment. Imádtam vele veszekedni, mert mindig én nyertem.
- Megan, gyere!-szólt apám. Mivanmár, ma mindenkinek baja van velem?!
- Mi az?-kérdeztem
- Vedd ki ezeket a füledből és gyere.-mondta s megragadta a kezem.
Kivettem a füldugókat és mentem utána. Egyenesen fel akart cipelni a színpadra.
- Na nem! Én ki nem megyek oda! Még az kéne, hogy az 5 kis tökéletességgel álljak egy színpadon...-tiltakoztam.
- Ne csináld már! Jössz és kész!-s felcibált.
- És akkor jöjjenek azok, akiknek köszönhetjük, hogy ma itt vagyunk....!-konferált fel minket Harry.
Egy csomó fodrász, sminkes, testőr, stylist volt a színpadon, és persze a 3 grácia, El, Dani és Perrie. Mindenki meghajolt, majd végre lejöhettünk onnan.
Egy csöppet azért megható, mennyien rajonganak értünk....De egy könnycseppet se fogok hullajtani ezek miatt.
A backstage-ban szokásosan körülugrálták őket, majd végre visszamehettünk a hotelbe.
-Mit csináljunk?-kérdezte Louis
-Menjünk aludni, légyszi...-nyafogta Eleanor.
Így hát Eleanor-ék elmentek aludni, Dani-ék és Zayn-ék is nyugovóra tértek.
- Akkor...üvegezünk?-kérdezte Harry
- 3-asba nem lesz kicsit unalmas?-kérdeztem
- Hmmm, ha rajtam múlik nem.-mondta perverz vigyorral Harry
Pár unalmas kérdés után már menni akartam, de kijött valaki az egyik szobából.
- Zayn, te meg mit keresel itt?-kérdeztem
- Unalmas Perrie?-nevetett fel Harry
- Eléggé...de erről kuss.-tette mutatóujját a szája elé.-Mit csináltok?
- Üvegezünk...-mondta szegény Niall kedvtelenül.- De én inkább elmegyek aludni, nem vagytok túl izgalmasak...-s ezzel bement lefeküdni.
Pedig ha tudta volna, hogy miről marad le.... ;)
2013. január 5., szombat
Első rész.
Megőrülök! Miért kell nekem itt lennem, miért?!
Nem születhettem volna normális családba, ahol az apám nem egy nyálgép-banda menedzsere?!
Itt ülök és várok, hogy végre valahára végezzenek a nyávogással. Minden egyes koncertre el kell menjek. Hogy miért? Mert apám azt mondta. Nincs kire hagyjon a nyári szünetbe, így hát jönnöm kellet vele Amerikába. Tudom, hogy ezért több millió tinilány ölne, de én nem tartozom a kis tinipicsák közé...
- Vizet!-jöttek le végre a színpadról.
Megforgattam a szemeimet, majd odamentem hozzájuk.
- Na drágaságaim. Ma apám rám bízott titeket. Szóval 11-re azaz fél óra múlva a hotelbe kell érnünk. Szedjétek össze a szarjaitokat és indulunk!-adtam ki az utasítást.
És hatásos is volt, mentek a dolgukra. Imádtam, hogy azt csinálják amit mondok.
- Niall, fejezd be az evést, és gyere már!-kiabáltam rá szegénykémre, amitől félrenyelt.
Zayn szokásosan a tükör előtt bámulta magát...
- Emberek, lennétek szívesek sietni?!-sürgettem őket.
- Nyugi van, hugi.-kacsintott Harry. Igen, sajnos hugi-nak hívnak mind az öten.
- Kuss, fürtike.-kacsintottam én is, amire mindenkiből kitört a röhögés.
- Ne bánts az én fürtikémet!-ugrott diadalmasan Harry elé Louis. Nem szóltam semmit, csak a szemeimet forgattam. Hogy lehetnek ennyire idióták?! De még nem is az a vicces kategória...hanem a szánalmas.
- Na jó...fogjatok egy taxit és érjetek a hotelbe időben. Vagy bánom is én hogyan, de legyetek ott mert apám engem fog kinyírni, okés? Én mentem.- s ezzel kiléptem a hátsó ajtón. Meglepő volt, hogy egy fan se állt sikítozva az utcán... Pár lépést mentem, mire hallottam hogy valaki utánam jött.
- Liam?! Hát te?-néztem csodálkozva a fiúra.
- Azért ennyire ne utálj.
- Nem azért mondtam, hogy baj. Csak furcsa hogy nem maradtál az idiótákkal. Amúgy meg még téged utállak a legkevésbé.-nevettem
- Jajj, ne csináld már! Tudjuk, hogy a lelked mélyén szeretsz minket, és az is biztos hogy legalább 1 számunk rajta van a telódon.
- Pfff...tévedtek drágaságaim. A zenétek egyenesen borzasztó. De mindegy, úgyis tudod a véleményemet. Nem akarok mégjobban a lelkedbe gázolni.
- Nem gázolsz a lelkembe, mert tudom, hogy egyszer ígyis-úgyis megszeretsz minket. -mondta Liam magabiztosan.
- Chhhh...ezt még meglátjuk.-kacsintottam.
Időközben felértünk a hotelbe, és mire mi odagyalodoltunk a többiek is odaértek.
- Paul, ma este bulizni megyünk.-közölte Harry
- Rendben, de 2 dolgot mondanom kell. Mehettek, csak Mike fog rátok vigyázni, nekem ma dolgom van. És Megan-t is vigyétek magatokkal, mert nem akarom magára hagyni a csöppségemet.-mondta apám.
Szokása volt csöppségemel meg egyéb ilyesmi nevekkel illetni, ami persze gáz volt rendesen, főleg a fiúk előtt.
- Apa...18 vagyok...leszek...1 hónap múlva...nem hiszem, hogy felgyújtanám a lakást éjszaka.-mondtam lekezelően.
- Paul, én maradok Megan-el. Úgysincs kedvem bulizni. -mondta Liam.
Kedves volt Liam-től. Legalább nem rohadok egyedül. Apám beleegyezett, úgyhogy el is ment hamar a fiúk pedig hozzáláttak a szokásos buli előtti pipere-hadművelethez.
- Legközelebb jössz velünk bulizni te is! Nem fogod megúszni. -kacsintott Harry
- Majd meglátjuk Fürtike.-nevettem
Fél 12 körül elmentek végre a többiek mi meg bedőltünk Liam-el az ágyba. Mármint nem úgy...külön. Brrr, nem is lennék képes Liam-el semmire...Rá tényleg úgy tekintek mintha a bátyám lenne. De csak rá... a többiekről meg no comment..
Másnap hajnali 4kor keveredtek haza a fiúk. 8kor már ébresztő volt, mert 10kor indulunk New York-ba. Egy előnye van annak, hogy itt vagyok, mégpedig a városnézés.
Amit ezek a reptéren le tudnak művelni...ott ökörködnek, parodizálják az embereket...Mint az ovisok, komolyan.
- Akkor ma is megyünk bulizni srácok?-kérdezte nagy vigyorral Harry
- Még szép! Tegnap azok a csajok...huhh!-nevetett Zayn s arcára rosszfiús mosoly húzódott.
- De neked van barátnőd, nem?-kérdeztem Zayn-től.
- Igen, van. De az nem azt jelenti, hogy vaknak kell lennem. Aki jó csaj, az jó.-kacsintott Zayn
- És ma te is jössz velünk!-mondta Harry önelégült vigyorral
- Muszáj?
- Igen!-mondta mind az 4 fiú egyszerre kivéve Zayn-t.
- Jó, oké..megígértem. -mondtam kedvtelenül.
A nap hátralevő részét zabálással, fetrengéssel majd újabb zabálással töltöttük, míg végül elérkezett az este...Hipp-hipp hurrá....
- Kész vagy már?-kérdezgették minden egyes percben.
Egy utolsó pillantást vetettem magamra s kilibbentem a srácokhoz.
5 szempár szegeződött rám, tátott szájjal.
- Hahóó, mehetünk?-nevettem el magam.
- Te Megan vagy?!-kérdezte Niall
- Haha, nagyon vicces....na, induljunk mielőtt meggondolom magam.-mondtam s lefelé vettem az irányt miközben még mindig magamon éreztem a tekintetüket.
Jó érzés volt, hogy ennyire lenyűgöztem a fiúkat. Bár, ez nem is csoda, mert általában rövidnadrág-top kombinációba szoktam lenni, mondván 'minek öltözzek ki ezeknek?'
Viszont a buli előtt váratlan meglepetés ért....
Remélem tetszik.!Próbáltam hosszabbat írni.:)
Komizzatok ha tetszik, kritikáknak is örülök.!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)