Ötödik rész.

Megittam a kávémat, majd bekopogtam Liam szobájába.
- Hát te? Hogy-hogy egyedül vagy?! Danielle hol van?-kérdeztem mikor kinyitotta az ajtót.
- El kellett mennie, Eleanor-al együtt...-mondta kedvtelenül.
- Oooooh, akkor Perrie is elmegy?-csillantak meg a szemeim.
- Ehhh....nem, ő még marad....Na, de miért jöttél?
- Hát..izé...pletykálni.
- Hallgatlak.-mondta vigyorogva.
- Szóval....üvegeztünk még valamelyik nap este..és Zayn lesmárolt....
- Ez komoly?! De...
- Csitt, lesz még jobb is. -vágtam szavába.
És elmeséltem neki mindent, a Zarry-igérettől a Harry-s kalandig.
- Azzz igen...nem néztem volna ki belőled...-döbbent le Liam.
- Hát én se magamból...De ugye te nem fogsz utálni?-néztem rá lebiggyesztett ajkakkal.
- Dehogy is! Mindig is te leszel az én egyetlen hugicám.-mondta mosolyogva s magáhozhúzott.
Jó érzés volt, hogy legalább Liam nem ítélt el...
Amint kimentem a szobából Louis azonnal 'letámadott'.
- Ez most komolyan igaz?-kérdezte
- Ne már...te is tudod? Mekkora egy pletykafészkek vagytok...
- Naa, akkor igaz?
- Igen, igaz. Vagyis....mit tudsz egyáltalán?
- Zayn-el beszéltem tegnap, mert hallottam, hogy üvöltöztök...és elmondott mindent.
- De jó...senki se tudd kussolni?!
- Héé, nyugi....Ettől még ugyanúgy a hugink maradsz.-ölelt magához.
- Deh...én a régi Megan akarok lenni! Az a Megan, aki utált titeket!
- Hmm....nekem a mostani Megan sokkal szimpibb.-mosolygott rám édesen.
Micsoda? Jézusom, én ilyeneket mondok LOUIS-RA, hogy ÉDESEN mosolygott?! Na jóóó, én tényleg bediliztem....
Bevonultam a szobámba twitterezni, ahol meglepő dolgot találtam.
Zayn tweetel-t valamit, csak egy szócskát: ribanc.
Szerencsére nem konkrétan nekem, de így is tudtam hogy nekem szól....
- Jössz velünk bulizni?-kérdezte az ajtóból Harry, félénken.
- Most?!
Úgy elszaladt a kockulással az idő, hogy észre se vettem és már beesteledett.
- Hát nem most....Fél óra múlva.
- Rendben, kész leszek.-válaszoltam s elkezdtem készülődni.
Csak azért is kitettem magamért...Nehogymár azt lássa Zayn, hogy miatta vagyok magam alatt...

- Szép vagy.-mosolygott rám Liam amikor kiléptem az ajtón.
- Indulhatunk végre?-nyavalygott Zayn
- Kuss már.-mormogta oda neki Harry.
Zayn megforgatta a szemeit majd elindultunk.
Egész jól telt a buli, és be is engedtek....
- Amúgy, Perrie hol van? Liam azt mondta marad, de nem láttam sehol. Nem mintha hiányolnám...-kérdeztem Harry-től.
- A bandájukkal vannak valahol....
- Jaaa....És...Lehet  hogy nem tudod a választ, meg nem is ez a legjobb időpont hogy megkérdezzem de...
- Azt akarod kérdezni, hogy Zayn szereti e Perrie-t?-nézett rám vigyorogva Harry.
- Hééé, honnan tudtad?!-duzzogtam
- Megan...akármennyire is utálod a csajt, féltékeny vagy rá, mert Zayn vele van, nem pedig veled.
- Ez nem igaz! Csak megkérdeztem, mert egy hárpia...
- Ne tagadd...látom rajtad, hogy érzel valamit Zayn iránt...
- Igazad van...Érzek iránta valamit. Mégpedig gyűlöletet.-mondtam ridegen.
- Hát, te tudod....Amúgy nem tudom, hogy szereti e, de hogy hosszú távra nem tervez azzal a nőszeméllyel az biztos...
Örültem Harry válaszának, mert én is így gondoltam. De...Zayn akkor miért van vele?! Oké, tudom, miért érdekel ez engem stb...
Azért érdekel, mert attól még, hogy egy bunkó paraszt kicseszettül jól néz ki....És százszor különb csajt is megkaphatna mint Perrie...de ha ilyen köcsög, megérdemli.
Gondolataimból Louis zökkentett ki, amikor a kezembe nyomta az első, második, majd harmadik pohár italt és később és elvonszolt táncolni.
Egész jól telt az este, bár a reggelemről ez nem igazán mondható el...

Kimentem a konyhába, ahol Harry, Zayn, Perrie és apám ült, elég komolyan.
- Megan, beszélnünk kell.-kezdett bele a mondandójába apám, én pedig pontosan tudtam miről akar velem beszélni.
- Apa....figyelj...
- Nem, itt és most letisztázzuk a dolgokat. Most akkor pontosan mi is történt?
- Nem vagyok köteles beszámolni arról, hogy kivel és mit csinálok!
- Dehogynem! Most el fogod mondani!-üvöltötte
- Ahj...Még régebben Zayn megcsókolt...aztán Harry-vel....lefeküdtünk...ennyi.- böktem ki félvállról.
- Hát pedig itt mást állítanak...
- Mi?!-nézem értetlenül.
- Nem volt semmien csók.-mondta Zayn miközben a földet nézte.
- Mi?! Te most komolyan letagadod?! Chhh, ez kész...-hőbörögtem.
- Mit tagadnék le?! Világosan megmondtam, hogy nem volt semmi.-ismételte meg magát Zayn.
- Zayn, te is tudod, hogy ez nem igaz.-mondta Harry
- Hálleluja, végre egy normális ember...-mondtam
- Kuss Harry. Nem volt semmi.-sziszegte Zayn
- Ne csináld már ezt....Valld be!-mondta idegesen Harry
- Nem hallottad?! Nem fog semmit se bevallani, mert nem csinált semmit!-szállt be a veszekedésbe Perrie.
- Hééé, te meg ne szólalj! Egyáltalán mit keresel itt?! Ez csak hármunkra tartozik, rád nem!-csitítottam le.
- Perrie marad. Viszont Megan, te mész. Mégpedig vissza Angliába.-jelentette ki apám.
- Hogy mi?!-szólaltunk megy mind a hárman egyszerre Zayn-el és Harry-vel.
- Ezaz!-örvendezett Perrie
- Holnap este visszarepülsz Londonba. Örülök, hogy összebarátkoztál a fiúkkal, de azért ennyire nem kéne...-célozgatott apám.
- De...de...de...Nem mehetsz el!-tiltakozott Harry
- Márpedig el fog menni!-jelentette ki újra apám.
Megöleltem Harry-t, majd befutottam a szobámba és a párnák közé temettem arcom. Tudtam, hogy amit apám egyszer elhatároz, az úgy is lesz....