Tizenkettedik rész.

ajánlom: zene

*Zayn szemszöge*

Reggel mikor felkeltem Megan már nem volt mellettem. Bár, általában ő már mindig előbb felkel reggelit csinálni...Imádom, hogy ilyen gondoskodó. De most valahogy elfogott egy rossz érzés... Hiába próbáltam nem törődni vele, ott volt.
Elmentem letusolni, majd lementem a konyhába. Az asztal meg volt terítve, friss pirítós, narancslé. De Megan sehol se volt... Hívtam, de semmi, ki volt kapcsolva. Próbáltam nem törődni vele... Lehet, hogy csak orvoshoz ment, én pedig elfelejtettem.
De hiába...Hiába próbáltam nyugtatgatni magam, éreztem, hogy valami nem stimmel. Miközben a pirítósomat ettem belelapoztam egy újságba. Zayn Malik apa lesz! -állt a címlapon. Büszke mosoly húzódott arcomra. Reggeli után elpakoltam a tányéromat de alatta egy összehajtott papírra lettem figyelmes. Remegő kézzel nyúltam utána, széthajtottam majd olvasni kezdtem.


Drága Zayn-em!

Először is, mielőtt bármibe is belekezdenék tudnod kell, hogy szeretlek, mindennél jobban.
Most, ahogy ezt a levelet olvasod valószínűleg már felkeltél és megreggeliztél. Gondolom aggódsz amiatt, hogy hol vagyok. Nyugodj meg, semmi bajom.
Azért nem vagyok most melletted, mert gyáva vagyok. Féltem...Féltem elmondani, hogy mi az igazság.
Amikor elmondtam, hogy terhes vagyok annyira megörültél a hírnek, hogy nem tudtam elrontani a boldogságodat, pedig tudom, hogy amit most mondok sokkal jobban fog fájni.... A "gyerekünk"...Az a baba...Harry-től van.
Kérlek ne tépd szét a levelet, olvasd tovább.
Én....Én nem bírtam elmondani... Egyszerűen nem ment. Annyira bele élted magad.... A rugdalózók, amiket vettél, ahogy a hasamat simogattad...
Senki se tudja Harry-n és Liam-en kívül. Rájuk pedig ne legyél mérges, én kértem meg őket, hogy hallgassanak. 
Rám....Rám jogosan vagy dühös... Minden az én hibám...
De többé... Többé már nem követek el egyetlen hibát sem.. Fentről fogok rád vigyázni.

                                                   Örökké szeretni foglak,

                                                                                Megan.

Mikor a levél végére értem... Kicsúszott a kezemből a papír,a földre rogytam. Sírtam...Sírtam, mint egy kisgyerek...Nem értettem, hogy lehet ez. Mikor minden olyan tökéletes volt...Miért? Miért?!
Csak összekuporodva zokogtam a földön miközben az utolsó sor járt a fejemben: " De többé... Többé már nem követek el egyetlen hibát sem.. Fentről fogok rád vigyázni."


*Megan szemszöge*

Kora reggel eljöttem otthonról. Gyalog, egyedül indultam el egy elhagyatott helyre...Zayn-el voltam itt utoljára...2 óra séta után értem el ide, de megérte. Itt már senki se talál meg...

Nem bírtam volna a szemébe mondani...Tudtam, hogy nem lennék képes végighallgatni azt, amiket mond rám, és végignézni ahogy zokog...
Inkább gyáván megfutamodtam...

Életem utolsó perceiben itt ülök a síneken és várok..várok arra, hogy mikor jön már a vég....
Halkan már hallottam, ahogy jön a vonat... hallottam, ahogy sípol, mert a síneken ülök...
Mikor már éreztem, hogy közeledik visszaszámoltam...
5.....
4....
3....
2....