Tizenharmadik rész.

.......
És a helyett, hogy a vonat elsöprését éreztem volna, valaki megragadott a vállamnál fogva és elrántott a vonat elől, majd legurultunk a sínek mellé. Akkor mertem csak kinyitni a szemem...
- Zayn...mit keresel itt? -suttogtam erőtlenül
Nem válaszolt, csak némán felhúzott a földről, megragadta csuklómat, majd kifelé húzott az erdőből.
- Zayn....hova viszel? Szólj hozzám, kérlek...Sajnálom.
De hiába, nem szólt egy szót sem.
Pár perc gyaloglás után megérkeztünk a kocsijához. "Berángatott" a kocsiba, majd elindultunk. Nem bánt velem durván, de pillantásai hidegek voltak. Nem láttam szemében azt a csillogást, mint eddig.
Megálltunk a házunk előtt, majd odalökött egy 'Mindjárt jövök'-et és kiszállt a kocsiból. Nem értettem mit akar, de maradtam a kocsiban. Pár perc múlva 2 hatalmas bőrönddel a kezében érkezett meg. Bedobta őket a kocsiba, majd beszállt és elindultunk....
Hiába próbáltam türtőztetni magam, kitört belőlem a sírás. Mikor Zayn észrevette, hátradobott egy zsebkendőt, amitől csak még jobban zokogtam.
Megálltunk...felnéztem,hogy lássam hová érkeztünk: Harry háza.
Ez...ez most komoly? Ez nem lehet....
Remegő lábbakkal szálltam ki a kocsiból.
Zayn kitette a járdára a bőröndöket, majd súgott valami Harry-nek és elhajtott....
Otthagyott....Elhagyott.
- Hát....szia. -lépett közelebb Harry.
- Mit mondott Zayn? -kíváncsiskodtam.
- Semmit.... Gyere be. -fogta meg a bőröndjeimet, majd az ajtó felé vette az irányt. Követtem. Felmentünk az emeletre, ott pedig be egy szobába. Olyan vendégszoba szerűség lehetett. Harry letette a bőröndjeimet, majd felém fordult
- Nos....Gondoltam, hogy nem akarsz mellettem aludni...szóval mostantól ez a te szobád. Van egy bejárónő, Maria, minden nap kitakarít, főz, meg ilyenek. -mondta Harry.
Maria-ról eszembe jutott Jenna. Olyan rég nem találkoztam vele, azt se tudja hogy terhes vagyok...
Harry még beszélt egy sort szokásairól, majd magamra hagyott. Kipakoltam bőröndömet, majd az ágyra feküdtem és csak bámultam a plafont...
Mi lesz most velem? Itt fogok lakni Harry-vel? Naneee....szeretem őt, de tudom hogy én neki többet jelentek, mint barát....
Lementem a nappaliba és lehuppantam Harry mellé.
- Beszélnünk kéne.... -kezdeményeztem
- Igen, tudom...
- Szóval... Gondolom, tudod miért vagyok itt... És hogyha Zayn nem mentett volna meg...akkor most...én már nem lennék.
- Megan, ne is mondj ilyet!
- Pedig jobb lenne...- mondtam keserűen, mire Harry csak sóhajtott egyet.
- Szóval, nálad nem lakhatok örökké...muszáj lesz valami munkát, vagy lakást vagy valami találnom....de így, terhesen...
- Addig maradtok itt, ameddig csak szeretnéd... Akár életed végéig is.
- Köszönöm....De..nem nevelhetjük fel úgy a gyerekünket, mint barátok...
- Nem is lesz rá szükség. -mondta Harry furfangos mosollyal.
- Mi?! Miért?
- Nem árulhatok el  semmit.... De mikor Zayn elment mondott valamit...
- Mit? -csillantak fel a szemeim.
- Csak....Hogy vigyázzak rád.