Negyedik rész.

Sziasztok.!:)
Bocsi, hogy csak ma hoztam, de nem értem rá..
De lehet hogy ma hozok még egyet;)
Hope u like it;)

- H...H...Harry...-mit keresel itt?!-hebegtem csodálkozva
- Baj?-kérdezte kaján vigyorral
- Nem, csak...meglepődtem.
Kezei még mindig derekamon voltak.
- Csinos vagy ebbe a ruhába. De...tudod hogy lennél még csinosabb?
- Öhh, hogy?-éreztem ahogy elvörösödöm.
- Ruha nélkül.-húzott magához.
- Ehhh....De nincs sok esély arra, hogy engem valaha is ruha nélkül láss...na meg nem is akarnál...ahogy kinézek...-hajtottam le a fejem.
- Szép vagy, hidd el.-nézett mélyen a szemembe. Felnéztem Harry-re aki abban a pillanatban ajkaimra tapadt. Finoman lefektetett az ágyra, majd elkezdte lehámozni rólam a ruhámat......

A...Khm...kis..hancúrozás után borzasztóan éreztem magam...
Mi a faszt csinálok?! Ráadásul Harry-vel?! Ez....ez nem én vagyok...rohadtul nem....
Kicsoszogtam a konyhába ahol csak Zayn volt, kivételesen felöltözve.
- Miért lógatod az orrod, Kicsilány?-kérdezte miközben államnál fogva felemelte a fejem.
- Utáljuk egymást, nem?
- Jaj ne csináld már ezt...
- Zayn...én nem ilyen vagyok... nem smárolok részegen és alszok a földön...
- De ettől még nem történt semmi. Nem olyan nagy cucc...
- De..nem az...mindegy.
- Nem mindegy. Mondd, ha már belekezdtél!
- Nem....ezzz....ezt nem mondhatom el.
- Megan....mond már el, addig úgyse hagylak békén.
- Kössz...szóval...hát...én...lefeküdtem....Harry-vel.-borultam Zayn vállára, aki ahogy kimondtam az utolsó szót eltolt magától.
- TESSÉK?!- förmedt rám.
- Én...olyan hülye voltam...tudom...csak...
- Nem...nem hülye voltál, hanem ribanc.
- Mi van?! Te most leribancoztál?!-üvöltöttem le a fejét.
- Ahammm...-mondta flegmán.
Nem tudtam mit mondani...hiába mondtam volna bármit is...úgyis Zayn-nek lett volna igaza. Szar kimondani, de így van.
Majdhogynem bőgve mentem be a szobámba s rögtön bedőltem az ágyba.
Nem hiszem el...Pont Zayn mondta ezt..pont Ő...

Reggel kisírt szemmel, sminkmaradványokkal a fejemen kisétáltam a fürdőbe s próbáltam életet lehelni magamba.
'Nem szabad, hogy sírni lásson az a pöcs.'-mondogattam.
Feltettem egy kávét majd leültem a konyhába s kapcsolgatni kezdtem a tévét.
- Jó reggelt csitrike!-köszönt nagy vigyorral Perrie.
- Jobbat...
- Hmm...Mit szólnál, ha előléptetnélek ribikének?
- Mivan?!-kérdeztem csodálkozva.
- Hallottam a kis kalandodról Harry-vel.-kacsintott.
Ledermedtem. Zayn elárult.
De nem hagyhattam, hogy Perrie "legyőzzön"... Ha már tudja a Harry-s dolgokat, tudjon meg mindent.
- Hmm...és azt tudod, hogy a pasid..hát..hogy is mondjam...-húztam az agyát.
- Mi a bajod Zayn-el?
- Bajom nincs vele...de neki sincs velem ezekszerint....
- Na ne játszadozz itt velem te ribanc. Bökd ki!
- Aznap este...amikor reggel kint találtál minket a nappaliba, a földön....volt bennünk egy kis pia is... éssss...Zayn lesmárolt.-mondtam gúnyos mosollyal az arcomon.
Perrie arcáról viszont eltűnt a magabiztos vigyor, arca lefagyott.
- Te..Te...Tessék?-hebegte.
- Jól hallottad drágaságom.-kacsintottam s faképnél hagytam.
Semmi nem tudta letörölni arcomról a vigyort.
Egyenlőre...