Hatodik rész.

Sziasztok.!:)
Meghoztam az új részt.
Köszönöm szépen a komikat.!♥
Ésss már fel is tudtok iratkozni;)
Hope u like it ;)

zene

Egész nap csak bőgtem, egyedül. A fiúk dedikáláson voltak, nekem pedig végképp nem volt kedvem menni sehova. Beledobáltam a bőröndömbe a ruháimat és igyekeztem megbarátkozni a gondolattal, hogy az életem teljesen megváltozik. Visszamegyek az unalmas Londonba, ahol halálra fogom unni az életem. Ráadásul apám szerzett valahonnan egy repülőjegyet ma estére, tehát 7kor már repülök is...
Önsiratásom közbe megérkeztek a többiek.
- Megan....-dugta be a 4 fiú, Harry, Louis, Liam és Niall a fejét az ajtómon.- Tudjuk, hogy nem szereted a zenénket...de nem szeretnél eljönni velünk a ma esti koncertre? Tudod...az utolsó koncertre amin még itt vagy velünk...-mondták szomorúan.
- Srácok...sajnálom...De...-küszködtem a könnyeimmel.-Este 7kor indul a gépem.
A fiúk ledermedten álltak az ajtómban, majd odafutottak hozzám és megöleltek. Mindegyikük szeme megtelt könnyekkel, és én se bírtam sokáig sírás nélkül...
- Nem mehetsz el!-mondta Niall.
- Sajnálom...de fogunk még találkozni úgyis..Csak  3 hét, simán kibírjátok nélkülem.
Mosolyt erőltettem az arcomra, majd kibújtam szoros ölelésükből.
Megfogtam a bőröndömet, majd kisétáltam a konyhába. Zayn és apám voltak csak kint.
- Hogyan jutok el a reptérre? Hol a repülőjegyem?-kérdeztem mogorván.
- Hívok egy taxit. Itt a jegyed.-vágta hozzám a jegyet apám.- Miért vagy ilyen? Ez volt a legjobb döntés amit hozhattam volna ebben a helyzetben.
- Szóval hálás is legyek neked, hogy elküldesz?!
- Nem....De te se tettél volna mást. Így a legjobb.
- Ohh, tényleg?! Így a legjobb?! Senki se örül rajtatok kívül annak, hogy elmegyek.-néztem Zayn-re, aki leszegezett tekintettel turkált a kajájában.
- Jó, ebből nem nyitok vitát. Ideje indulnod, mert még a végén lekésed a géped...Szia.-köszönt el nagyon szeretetteljesen apám...
Megölelgettem mindenkit (kivéve őket), majd kiléptem a lakosztályból a bőröndömmel. Vártam a lift előtt...csak bambultam magam elé, amikor valaki megköszörülte a torkát mögöttem.
- Megan...izé...én...sajnálom.-bökte ki Zayn.
Figyelembe se vettem, beléptem a liftbe, s mielőtt becsukódtak volna az ajtók csak annyit mondtam:
- Ezt már sajnálhatod.
Fájdalmas tekintettel nézett rám, szemei könnyektől csillogtak.
De nem tudott érdekelni. Miatta kell elmenjek, csak ő tehet róla...Jó, én is, de ha ő kussol, akkor most nem lenne ez az egész.
Egyedül, magányosan várakoztam a reptéren...
Mindenkinek ott volt a családja, barátja/barátnője, én voltam csak egyes-egyedül...Se egy búcsúpuszi, se egy 'Jó utat.!'...Semmi.

Az út piszkosul fárasztó volt. Szétültem a fenekem, aludni nem bírtam és még a kaja is borzasztó volt.
De végre itt vagyok Londonban.... nem mintha úgy akarnám.
Ha végiggondolom eléggé ironikus az életem. Végig utáltam azt az 5 idiótát... 2 hete bármit megtettem volna, hogy ne kelljen velük legyek, most pedig bármit megtennék azért, hogy újra velük lehessek. Pedig a lelkem mélyén szerettem őket...vagyis csak 4et. Zayn valahogy....nem tudom, más volt. Sose tudtam úgy tekinteni rá, mint ha a bátyám lenne... csak úgy, mint pasi, vagy mint 'ellenség'.
Nagy gondolkodásom közben megérkeztem a régi házunkhoz...hiányzott már a saját szobám, de közel se annyira mint a fiúk.
Bedőltem az ágyamba, s azonnal el is aludtam.
Másnap reggel álmosan kóvályogtam ki a konyhában.
- Szia drágám!-köszöntött egy hatalmas öleléssel Jenna, aki a házvezetőnőnk, a pótanyukám és a legjobb barátnőm egyben.
- Mindjárt nem lesz drágád, mert megfullad...-nyögtem ki.
- Jaj, bocsánat!-engedett el szoros öleléséből.- Mesélj, miért jöttél haza? -kérdezte kíváncsi szemekkel.
Elmeséltem neki mindent...Hát, eléggé megdöbbent. Nem nevezhető öregnek, mert csak 30 éves, de sokkolta őt egyszerre ez a sok minden.
Kitárgyaltunk mindent, szokásosan teletömött kajával, majd felmentem a szobámba. Kinyitottam a laptopom, felmentem twitter-re, ahol újabb "meglepetés" fogadott...

Eközben a fiúknál....
*Zayn szemszöge*
Nem hiszen el...csak úgy itthagyott... Persze, megérdemeltem, de akkor is...
A koncerten többször is elfelejtettem a szövegem, miatta. Utána a hotelben pedig kitört a harmadik világháború.
- Miért kellett ezt csinálnod?-kérdezte Harry
- Most miattad ment el!-hibáztattak a többiek.
- Srácok, sajnálom...bármit megtennék, hogy viszajöhessen.
- Akkor mond meg most azonnal Paul-nak, hogy hazudtál!-követelte Harry
- Azt nem tehetem...
- Tessék?! Mert? Azt mondtad bármit megtennél, hogy itt lehessen! Akkor?! Ennyire gyáva vagy?!
- Nem, de se Perrie hírnevének, se nekem nem tenne jót, ha összejönnék vele.
- Chh....te tényleg nem vagy normális. Nem érdemled meg Megan-t, az biztos!-nézett rám lenézően Harry, majd mind a négyen elmentek.
Igazuk volt...De már nem tudok semmit se tenni...Vagy csak nem akarok?....