Tizenegyedik rész.

Harry ragaszkodott hozzá, hogy még este elmondjam Zayn-nek.
Én is el akartam mondani, de nem volt hozzá elég erőm. Szerettem őt...nagyon is. Nem akartam, hogy valaha is rossz legyen neki, vagy valaki bántsa, erre most pont én szúrom a szívébe a legnagyobb kést...
Harry elvitt kocsival és mondta, ha Zayn kidobna rá számíthatok.
Kiszálltam a kocsiból s remegve megindultam a bejárati ajtó felé...
Visszanéztem Harry-re....szemei könnybe voltak lábadva. Sose láttam még ilyennek... Eltátogott annyit, hogy 'Menj', majd benyitottam az ajtón.
Zayn sehol....körbenéztem a konyhába, a nappaliba, de sehol senki...
Végül feladtam, letusoltam és felmentem a szobánkba. Mikor benyitottam elmosolyodtam. Zayn édesen aludt     . Óvatosan befeküdtem mellé, karjai közé fészkeltem magam. Tudtam, hogy ez az utolsó éjszaka, hogy együtt alszunk...


Borzasztóan aludtam...Hajnalban felébredtem, írtam egy SMS-t Harry-nek hogy Zayn még nem tud semmit. Akkor vettem észre, hogy minimum 20 nem fogadott hívásom és 5 SMS-em volt Zayn-től. Hát persze, tegnap le volt némítva a telefonom...Hogy aggódhatott értem...
Lementem főzni egy kávét, majd beültem a TV elé. Kapcsolgattam egy ideig, majd bealudtam. Zayn ébresztgetésére ébredtem fel. Amint kinyitottam szemeimet ajkaimra tapadt.
- Hol voltál tegnap? -szakította félbe csókunkat.
- Orvosnál.
- Valami gond van? -kérdezte aggódva.
- Nincs. Vagyis....attól függ milyen szempontból nézzük.
Mivel Zayn értetlenkedve nézett rám, folytattam mondandóm:
- Mostanában elég rosszul voltam...Fejfájás, szédülés, ilyenek... Elmentem tegnap az orvoshoz. De hál' istennek nincs semmi bajom. Vagyis...bajunk.
- Te...Te most azt akarod mondani...hogy...hogy...mi nekünk gyerekünk lesz? -mondta dadogva Zayn, szemei könnybe lábadtak.
- Igen...
Felkapott, megpörgetett a levegőben, majd hosszan megcsókolt. Látszott rajta, hogy örült. Egyszerűen... egyszerűen nem volt erőm elrontani az örömét, holott tudtam, hogyha később tudja meg sokkal jobban fog fájni.
Egész nap nem hagyta, hogy megemeljek valamit, még egy tányért se. Pedig nem is látszik rajtam semmi, ő se vette eddig észre... Talán olyan, mintha egy picit híztam volna, de semmit több.

Reggeli után Zayn elment dolgozni, gondolom stúdiózni én pedig felhívtam Harry-t.
- Szia. Nem tudtam elmondani Zayn-nek....-törtek ki a könnyeim.
- Megan...El kell mondanod. Nem tarthatod örökké titokban!
- Azt elmondtam, hogy terhes vagyok. Csak azt nem, hogy nem tőle.
- Ez még rosszabb... Legalább egybe túlestél volna az egészen... Mi lesz, ha majd megszületik a zöld szemű, göndör fiad?! Nem mondhatod azt, hogy őt hozta a gólya, egy kreol bőrű, sötét szemű baba helyett.. -mondta Harry.
- Tudom...de nem ment. És nem is fog menni...Majd..majd kitalálok valamit... Leteszem, szia. -s ezzel kinyomtam Harry-t.
Térdre rogytam, és csak zokogtam...
Harry mondata járt a fejemben: Mi lesz, ha majd megszületik a zöld szemű, göndör fiad?! Nem mondhatod azt, hogy őt hozta a gólya, egy kreol bőrű, sötét szemű baba helyett...
Igaza van...
Belegondoltam, hogy ha esetleg Zayn megbocsájt, a baba megszületik és Harry-re fog hasonlítani....Minden pillanatban sírni fogok, ha csak ránézek... De tudom,  lehetetlen hogy megbocsájtson...

*Harry szemszöge*
Nem tudom, hogy most mi lesz Megan-el...
A stúdióhoz érve már mindenki ott volt, csak rám vártak.
- Srácok, be kell jelentenem valamit. -szólt Zayn hivatalosan, mire mindenki köré gyűlt.- Apa leszek!
Niall és Louis azonnal odarohantak hozzá és átölelték.
Csak én és Liam álltunk ledermedve. Ránéztem kérdően, mire csak bólintott. Csak ő, Megan és én tudjuk.
- Ez nagyszerű! Meg kell ünnepelni! Irány a Nando's! -kiáltott fel Niall.
- Deeee...Megan nem túl fiatal még? -aggodalmaskodott Louis.
- Jajj Louis, ne rontsd el az örömöm! Mennyünk inkább ünnepelni! -mondta lelkesen Zayn.
Rossz volt látni, hogy ennyire örül, miközben.....

*Megan szemszöge*
Már 1 hete él Zayn abban a hitben, hogy apa lesz. Összevásárolt mindenféle babaruhát...
Muszáj elmondanom neki...minden egyes alkalommal, amikor megsimogatja a "hasam", vagy hazahoz egy újabb rugdalózót elbőgöm magam...
Erőt kell vennem magamon, és a el kell mondanom....




Na sziasztok!:)
Úgy vettem észre, nem nagyon tetszik mostanában a sztori:/ vagy csak sokkolva lettetek?
Na mindegy, én attól még írni fogom, de remélem azért hogy tetszik is :)